Köszönet a tárhelyért:




 


Babylon 5
I've Found Her: Danger & Opportunity


A történet kezdete előtt…
A háború után…
„Veszély és Lehetőség”.
Előzetes Küldetés
 

Az I've Found Her: Danger & Opportunity nevű, a Babylon 5 világában játszódó űrszimulációs számítógépes játék végleges verzióját a 2003. november 22-én megrendezett orosz B5 találkozón mutatták be.
Az I've Found Her (IFH) nem egy másik játék átalakítója, azaz nem „mod”, hanem egy teljesen külön fejlesztett játék, amelyet az orosz Space Dream Factory cég készített, akik maguk is B5 rajongók.
A játék teljesen ingyenes, egy ajándék rajongóktól rajongóknak!

| A Projekt honlapja

LETÖLTÉS Babylon 5: I've Found Her [RUS] скачать бесплатно
|
I've Found Her: Danger & Opportunity
 ( Torrent: alapjáték + javítócsomag + küldetéscsomagok, stb. )
| I've Found Her: Danger & Opportunity
 ( alapjáték + javítócsomag + küldetéscsomagok, stb. )
| Magyar nyelvű billentyűzetkiosztás
 
( eredeti, telepítés után (WindowsXP): \IFH\Bin\kbdifh.png )
| Magyar nyelvű readme fájl
 ( alapjátékhoz - v1.0 )

Általános infók

Már készülnek a folytatások, amelyek a D&O történetvonalát folytatják majd Babylon 5: I’ve Found Her — Black Omega és Deltawing címmel,
amelyek szintén önálló játékként működnek majd.
Közben új küldetéscsomagok is készültek a már meglévő
Danger & Opportunity-hez,
a "historical mission" csomagok egy része a sorozat idején játszódik, és szerepel benne a Babylon 5 állomás is.
– Szimulátoros játékról van szó, amelyben egy Starfury-t irányíthatunk, és a hiperűrben is utazhatunk. A tréning 2242-ben játszódik, itt tanulható meg a játék irányítása.
– Lehetőség van immár LAN-os játékra is maximum 8 játékossal (cooperative, free-for-all, team deathmatch)..
– Kis rendszerigényű, azonban OpenGL támogatás szükséges.
– Kalózok és mások ellen kell harcolni. Anyahajónk az EAS Perseus, (Omega osztály).
Saját küldetéseket is lehet kreálni.
Lehetőséget ad, hogy kipróbáld magad akar idegen hajók ellen is (assault, defense, simple skirmish).
– Egy B5 novella történetéből született (Nirann álmatlansága), amelyet alant olvashattok.
– Az I've Found Her (Megtaláltam őt) mondat Valen-től származik az In Valen's Name képregény-sorozatból.
– JMS tud a játék létezéséről; nem is támogatja, de nem is tesz ellene semmit.


Bemutató videó:
 

 

A játék intrójában elhangzik…

„A Narn északi égboltján van egy fakósárga csillag, amely minden éjjel felkel. Századokkal ezelőtt a narnok úgy hívták ezt a csillagot Va’Than, de egészen mostanáig senki sem gondolta, hogy a csillag körül keringő semleges rendszert érdemes lenne közelebbről is megnézni.
A 2254-es évben egy narn különítmény felderítette a rendszert, és rátaláltak a Va’Than IV-re, egy betelepítésre tökéletesen alkalmas gyönyörű, zöld bolygóra.
De volt ott valami, amit a Földi Erők kutatószondái megtaláltak, és ami elkerülte a narnok figyelmét. Egy hideg és távoli világ, hatalmas mennyiségű Quantium-40 tartalékokkal. A Va’Than XI. A Földi Erők Felderítési Részlege a Pszi Hadtest Sigma Osztályának támogatásával titkos hadműveletbe kezdett a bolygó és nyersanyagtartalékai megszerzéséhez…”

A történet

Nirann álmatlansága csak a történet kezdete. Sőt, a történet kezdete még régebbre, a távoli múltba nyúlik vissza, az árnyak ébredésének legendás korszakába, körülbelül ezer évvel korábban. A fiatal fajok, a nagy minbari vezető, Valen, által egyesítve, és a vorlonok segítségével, akik úgy jelentek meg nekik, mint a fény és igazság ősi istenei, legyőzték az árnyakat, a sötét ellenséget. Azután ezer évig a minbarik olyan békében és jólétben élhettek, mint azelőtt soha. Valen maga azonban nyughatatlan volt, és gyakran utazgatott csillagról csillagra, mintha keresne valamit.
Ugyan magányosnak és elveszettnek érezte magát, de nem volt egyedül. Ott voltak a többiek, akik követték sötétségen és tűzön át, megtartva iránta érzett lojalitásukat és rajongásukat. Rashok a Harcos Kasztból, aki dicső halálról álmodott, amit nem sikerült elérnie; Nukenn a Vallási Kasztból, kinek Valenbe vetett hite elhagyta egykor majd visszatért belé; egy furcsa figura Zathras, mindenben titokzatos, kivéve az Egyhez való ragaszkodását; Ramde Zarwin a Tak’Cha-ról, kevélysége és bűnei miatt száműzve, Valen nevéhez elkötelezve; Virenna, saját kasztja által kitaszítva és mindentől függetlenül Valen által befogadva; Sinevar, egy hatalmas harcos, aki végül be tudta fejezni a csatát, amit nagyon régen elkezdett, és még rajtuk kívül néhányan.
Nem mindannyian éltek elég sokáig ahhoz, hogy lássák, mennyire magányos volt a minbarik legnagyobbika élete vége felé. Akkoriban már Rashok eltávozott a csillagok tengerére; Zarwint száműzték jóval korábban; Virenna elfogadta a halált jóhírének tisztázása érdekében; a hű Zathras, aki erősnek látszott mint egy gép, meghalt, mert ő már akkor öreg volt, amikor Valen még fiatal. Csak Nukenn és Sinevar maradtak mellette. Követték vándorlásaiban, de egyikük sem ismerte célját. Egyszer Sinevar nem jött vissza egyik ilyen hosszú útjukról, amitől Valen még zárkózottabb lett, és abbahagyta az utazgatást.
Kilencszáz évvel később, öt évvel a Föld-Minbari háború után a vereségtől legyengült Földi Erők hadserege kétségbeesetten harcolt a területén eluralkodott káosz ellen. A sok fosztogató csapat erős volt, jól felfegyverzett és szervezett, még egy ilyen hadsereghez képest is. Sem politikai, sem kereskedelmi érdekeltség nem fűződött konkrétan a 318-as szektorhoz, távoli és kis jelentőségű volt. Azonban sok népszerű kereskedelmi útvonal vezetett keresztül rajta; szóval a növekvő rablótámadásokról érkező jelentések senkinek sem okoztak meglepetést. Rendteremtés céljából odaküldték a Perseus-t, egyikét a legújabb Omega-osztályú rombolóknak, amiket a Minbari Háború után építettek. Bár az ilyen osztályú rombolók képesek két teljes rajnyi vadászrepülő szállítására, ezúttal csak egy raj volt a fedélzeten. A Földi Erők parancsnoksága pár nappal későbbre tervezte a második raj kiküldését a szektorba. Nikolai Shevchenko parancsnok, egy 34 éves Minbari-háborús veterán különleges feladatot kapott – az Alpha raj csatába vezetését. A háború három éve alatt sikerült elkerülnie a támadó minbari cirkálókat, de az ösztönszerű rettegés megmaradt benne, valahol a lelke mélyén…


Minbar, A Bánat Városa, 2254. június 2. 

„A Bánat Városa nem megfelelő név ilyen szépséghez”, - gondolta Nirann fáradtan, Tuzanor kristályépületeinek látványát csodálva a félig nyitott ablakon át. A látóhatár alá bukott nap által megvilágított felhőket visszatükröző, ragyogó falak üvegszerűnek tűntek a sötét éggel a háttérben. Az alvó város nem tűnt bánatosnak, inkább a béke, rend, nyugalom és a nemrég szabadjára engedett óriási és láthatatlan erő központjának. Szörnyű árat fizettek ezért a hibáért. 

Elég sötét volt Nirann szobájában, a villogó számítógép kijelző volt az egyetlen fényforrás, mely a rengeteg ragyogó kristállyal díszített egyhangú szürke falra vetítette furcsa kék felvillanásait. Egy sima felületű háromszögletű asztalon ősinek látszó írástekercsek hevertek. Nirann az asztalnál ült, kimerültséget tükröző arccal. Ha nem lett volna a fantasztikus panoráma, már rég megadta volna magát a fáradtságnak. Ez azonban megakadályozta benne, nem tudott aludni, csak bámulta szépségét. 

Szemét le sem véve az ablakról nyúlt ki egy faragott csészéért, amelyben kedvenc gyógyfű teája volt, de eltévesztette és a pohár tompa puffanással ezer darabra tört a padlón, a tea pedig formátlan zöld pocsolyává folyt szét. Nirann sóhajtott, túl gyenge volt ahhoz, hogy összeszedje a szilánkokat és felsöpörje a padlót. Még abban sem volt biztos van-e elég ereje eljutni az ágyig. Persze a csésze gyönyörű volt – ajándék barátaitól és kollégáitól. A tea is nagyon drága… De ezek most nem számítottak. A holnapi nap lehet a legmeghatározóbb egész életében. Pedig nem rövid életről van szó… Előtte volt egy cél amit el kellett érnie és nem volt ideje olyan jelentéktelen dolgokkal törődni, mint egy törött csésze. 

Egy fekete alak mozdult meg mögötte az árnyékban, az ajtó kinyílt, de Nirann nem fordult meg, nagyon jól tudta ki az aki ilyen későn meglátogathatja. Egy magas férfi lépett be az ajtón, a szomszéd helyiségből beszűrődő fény megvilágította fehér, vallási kasztra jellemző köpenyét. Nirannt még az sem foglalkoztatta, amikor a férfi odajött hozzá és a kezét gyengéden a vállára tette. 

„Nem tudtál aludni, Nirann?” kérdezte aggódó hangon.
„Igen” felelte ő mozdulatlanul, még mindig az ablakon át kinézve.
„Megint az az álom?”
„Igen.” 

A férfi csalódottan megrázta fejét, de hirtelen fiatalos és vidám mosoly villant fel az arcán. Eszébe jutott valami bátorító, amivel megerősítheti Nirann lelkét, és talán beszédesebbé teheti. 

„Mindig azt gondoltam a lányom történész és nem egy álmodozó…” mondta félig viccesen. „Nem tudom elhinni, hogy tévedtem…”
A szavak mosolyt csaltak Nirann arcára, végre, de az a gyenge mosoly csak a kimerültség újabb jele volt.
„Meg kell értenünk álmaink jelentését ahhoz, hogy magunkat megérthessük,” mondta alig hallhatóan. „Azt hiszem ezek a te szavaid, apám…”
„Igen, az enyémek. De most nem kéne a múltról szóló álmokkal foglakoznod, hanem inkább a jövőddel. Nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne holnap elaludnod Satai mellett a találkozótokon… Többet nem tudnál a fény teremtményeiről álmodni… Rémálmaid lennének… csak rémálmok…”
„Nem tudok aludni,” válaszolt gyengén, „most nem…” 

A férfi vállat vont és leült mellé, még mindig mosolyogva. Mikor kutató pillantása megállapodott a világító számítógép panelen, közelebb hajolt, alaposan megvizsgálva a tökéletesen éles képet. Pár másodperccel később a lánya felé fordult, megpróbálva elkapni a pillantását. De az övéhez hasonlító szürke szemeket a fáradtság fátyla homályosította el, elrejtve az érzelmeket is. Át kell törnöm ezen, gondolta. 

„Egy csillagtérkép? Egy csillagtérképet tanulmányozol, miért?”

Nirann csendesen sóhajtott és tenyerével eltakarta szemeit. 

„Információra van szükségem,” hangja egyenletes és élettelen volt.
„Érdekes. Kezdek gyanakodni, hogy valamit forgatsz a fejedben… Van ennek valami köze  holnapi látogatáshoz? Amennyire tudom ezek a szektorok a Föld területéhez közel vannak…”
„Többé már nem”, horkant fel hirtelen, jeges megvetéssel a hangjában.
„De az emberek őrzik ezeket a területeket,” érvelt apja. „Senki más nem használja ezeket a szektorokat rajtuk kívül, úgyhogy az ő fennhatóságuk alá tartoznak.”

 Nirann rosszindulatúan felhorkant, még hangosabban mint az előbb.

 "Mit őriznek, apám? A Vonal után szinte nem is maradt hajójuk. Csak kalózok és rablók vannak az útvonalaikon, még a saját bolygójukat is alig tudják megvédeni!”
„De építenek új hajókat,” mondta az apja gyengéden. „Nem láttad még őket?”

Hirtelen Nirann szemei örömteli fénnyel ragyogtak fel, apja pedig magában hálát adott az univerzumnak ezért a változásért. Ezúttal szarkasztikusan szólalt meg.

 „Nem, hogy láthattam volna őket, hiszen csak egy ámodozó vagyok…”

 Apja nevetésben tört ki és Nirann átölelte őt, mellkasába temetve arcát. Vállai gyengén megeremegtek a nevetéstől és ettől végre tovatűnt minden félreértés és kellemetlenség közöttük.

 „Néha előre sajnálom a leendő férjedet”, jegyezte meg tettetett rosszindulattal. „Mert néha úgy tűnik a Harcos Kaszt felé húz a szíved. Szóval ez… Nirann?” Szólt hozzá, mert nem reagált a szavaira. Tudta, hogy ezért a viccelődésért rászolgált egy jó nagy és egyáltalán nem vallásos ütésre a bordái közé, de Nirann nem tett semmit – aludt, karjait apja nyaka köré fonva, mint akkor hihetetlenül sok évvel azelőtt, amikor még karonülő kisgyermek volt.



[5882341236239999911096820329323]...Kódolt üzenetküldés
Feladó: Virenna
Címzett: Shi Alyt Sinevar 

Üdvözöllek, Shi Alyt. Ez az adás titkosítva van, úgyhogy más biztosan nem tudja elolvasni. Gyorsan készítem ezt a jelentést, mert nem akarjuk a szükségesnél hosszabb ideig zavarni Valent a jelenlétünkkel. Rathor csapatának utolsó túlélőiként így is elég sokkal tartozunk neki. Beleegyezett ennek a riportnak az elküldésébe is, hogy tudathassuk veled jelenlegi helyzetünket. Szóval jelenthetem, hogy Rathor, Newall, Lintor és Nizann halottak, hajóik elpusztultak. A megmaradt négy pilóta jó formában van, és a gépeik működőképesek az Őrszemek által kedvesen felajánlott kisebb javítások után. Nagyon sajnálom Rathort. Tudom, jó barátod volt, úgyhogy kérlek fogadd őszinte részvétem. 

Három nappal ezelőtt találtunk egy árny felderítő hajót a Tunai térség határaihoz közel. Követtük két napig, ahogyan Rathor is jelentette korábban, de végül hirtelen nyom nélkül eltűnt. Nem sokkal később, a Wire Wing klán két cirkálóját, az Ovilannt és a Takhait, megtámadta és elpusztította két árny cirkáló néhány csapatnyi vadászrepülőjük támogatásával. Pont a mi térségünkben történt. Az elpusztított hajók néhány pilótájának sikerült jelenteni az ellenséget, mielőtt szétlőtték gépeiket. Mi vettük a vészhívásukat és Rathor parancsára beléptünk a rendszerbe, megtéve minden szükséges óvintézkedést. Persze túl későn érkeztünk, nem voltak túlélők.

 Akkor láttuk meg. Óriási, fekete és förtelmes. Ez a szörnyűséges teremtmény várt ránk, hallottuk győzedelmes sikolyát a fejünkben. Abban a pillanatban tudtuk, sorsunk megpecsételődött, és felkészültünk a halálra. De hirtelen kibocsátott magából valamit, ami egy tüskés fekete gömbnek látszott, megfordult, és eltűnt a hiperűrben, ahogyan az árnyak szoktak. Egyszer csak a gömb szétvált több tucatnyi gonosz árny harci repülőre, amik megtámadtak minket minden irányból. Azt hiszem, az ellenség úgy döntött, ezek a kisebb hajók is el tudnak intézni minket az anyahajó segítsége nélkül.

Nyolcan repültünk a rajban, de pár perc múlva már csak öten maradtunk. Az ellenség érkezésekor azonnal hívtunk segítséget, de nem hittük, hogy bárki is meghallotta volna. Kétségbeesetten küzdve sikerült két fekete gépet kilőnünk, de túl sokan voltak – a csata kezdetén a hajóm számítógépe huszonnégy ellenséget észlelt. Rathor kitérő manőverezést rendelt el, és visszatérést az ugrókapuhoz. Ez volt az utolsó parancsa – a hajóját elvágta tőlünk négy ellenséges gép, és elpusztították. Nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mivel sikerült két támadóját magával vinnie a halálba. Most már rájöttünk az ellenség taktikájára – egyenként akart megölni minket. Átvettem a raj parancsnokságát Rathor halála után, és kiadtam a parancsot, hogy rendeződjenek csoportba, és kövessenek engem. Akkor olyasmi történt, amiben mindannyian reménykedtünk.

 Három nagy ugrókapu nyílt felettünk, és három minbari csatacirkáló lépett ki a hipertérből. Valen és Őrszemei bekapcsolódtak a harcba és hamarosan minden ellenfelünket elpusztítottunk, mert az erőfölény immár a mi oldalunkon volt. A csata után Valen meghívott minket vendégségbe, amit elfogadtunk, mivel fáradtak voltunk, és a hajóink is javításra szorultak. Pár perccel később az egyik cirkáló, az Aya fedélzetére léptünk. Az Őrszemek különleges tisztelettel és nagyrabecsüléssel bántak velünk, ami kellemes meglepetés volt mindannyiunk számára. Valen maga jött elénk, amikor elhagytuk a rendszert. Elnézést kért a késői érkezésért, ami miatt sokan elpusztultak a rajunkból. Nagyon lehangoltnak tűnt a győzelem ellenére. Biztosítottam róla, hogy ő és az Őrszemek mindent megtettek értünk, ami igaz is volt, de nem hiszem, hogy ettől jobban érezte volna magát.

 Most az Aya éppen útban van az Őrszemek bázisa felé, de minket kitesznek valahol, ahonnan visszatérhetünk a Ne’Sha-ra. Hamarosan csatlakozunk hozzád, Shi Alyt.

 Ui.: Hat képet is csatolok az üzenethez. Az utolsó kettő nagyon érdekes. Ezeket a gépeket Őrszemek irányították, és Valen személyesen vezette őket a csatába. Ezek talán a legfurcsább harci repülők, a motorjaik nem tűnnek gravitációsnak, de a manőverezőképességük minden képzeletet felülmúl, ami a normál fegyverekkel kombinálva különösen veszélyessé teszi őket. Láttam egy ilyen repülőt három árny hajót elpusztítani kevesebb, mint tíz másodperc alatt! Sajnos senki sem volt hajlandó erről beszélni nekem, kivéve hogy ezeket a hajókat a szövetségeseink készítették. Ha ez igaz, akkor talán van remény a háború befejezésére.

Virenna
Üzenet vége...[5882341236239999911096820329323]

Fordította: Chris