Valen Feljegyzései # 4

A következő interjúk a 2002. május 5-én megrendezett
születésnapi klubnapunkon készültek.
 

Vendégeink voltak azon színművészek, akik magyar hangjukat kölcsönözték kedvenceinknek, név szerint: Bácskai János, Haás Vander Péter, Papp Györgyi, Rosta Sándor, Orosz Helga és Csík Csaba Krisztián szinkronrendező.

Az interjút készítették: Tamás László és Nagy László. Külön köszönet Nagy Lászlónak a színészekkel való találkozás megszervezéséért!

Az interjúk alapján betekintést nyerhetünk a szinkronizálás folyamatába, és megtudhatjuk, hogy sokkal nehezebb, és bonyolultabb annál, mint amit sejtettünk. Ezek után különösen jól esett nyugtázni, hogy színészeinkben azért maradandó nyomot hagyott kedvenc sorozatunk, és szívesen meséltek a szinkronizálásával kapcsolatos élményeikről.

Köszönjük, hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel!:-)

Tamás László: Kérem, hogy mutatkozzanak be, mely karaktert alakították. 
Papp Györgyi: Papp Györgyi vagyok, és nem árulom el, hogy ki. (felvette a Delenn jelmezt, és még a csontkoronát is feltette!)
Haás Vander Péter: Haás Vander Péter…John Sheridan (a sorozatból ismert hangsúllyal).
Bácskai János: Bácskai János vagyok, és az imént a bakiparádéban a néhányszor így föltupírozva… a Londóban született úriember:-)
Rosta Sándor: Rosta Sándor vagyok és…Garibaldi (a sorozatból ismert hangon).
Tamás László: 4 év hosszú idő, először is a szinkronrendezőtől kérdezném, hogy mennyi időbe telt a szinkronizálás?
Csík Csaba Krisztián: Ha jól emlékszem, egy olyan két és fél évet vett igénybe, de volt egy hosszabb szünet benne, majdnem több mint egy fél év. Hetente két részt vettünk fel, és azt hiszem 86 részt szinkronizáltunk mi le. A szériát nem teljesen elejétől szinkronizáltuk, hanem egy másik stúdióban készült az első része a sorozatnak, és mi ezt az újabb 86 részt szinkronizáltuk le. Viszonylag elhúzódó volt, ahhoz képest, hogy 86 rész, mert ezt általában egy év alatt fel szoktuk venni.
TL: Önök szinkronizálták a Babylon 5 spin-off-ját, a Babylon 5 Crusade-et, nem tudom mennyire emlékszik. Tudna valamit erről mondani?
CSCS: Hát ez egy érdekes dolog, mert azt hiszem, hogy az itt jelenlévők közül ott már senki nem volt, mert itt ugye új szereplők jöttek színre. De? A Sándor? (a közönség súgott;-) Ja, persze a Garibaldi ugye visszajött? Nem? Más karakter? Jó, hát, sajnos itt az idő homályába vész számomra is sokminden, nem készültem. Az az igazság, hogy annakidején, amikor elkezdtük a Crusade-et, akkor azt mondták, hogy ez a Babylon 5 folytatása. Számomra nem illeszkedett annyira a Babylon 5-höz, mint amennyire, ha én csináltam volna az eredetit, illeszkedett volna, de az most más kérdés. De abból összesen 11 vagy 12 részt szinkronizáltunk le, amit azt hiszem az RTL Klub hamarabb le is adott, mint a Babylon 5-öt elkezdte volna, vagy volt itt valami kavar. Én úgy tudom, hogy nem vette meg az RTL Klub a többi részt, mert nyilván Amerikában több rész készült. Nem tudom pontosan. Megvette? (a közönség elmondja, hogy sajnos nem készült több)
TL: A helyzet az, hogy Amerikában csak 13 rész készült, és utána leállították a sorozatot. Az RTL Klub megvette, le is szinkronizálta, és a B5 után levetítette.
Most a színészekhez lenne az a kérdésem, hogy 2 év alatt - mint megtudtuk - mennyire szoktak össze azzal a karakterrel amit megtestesítettek a hangjukkal?
Papp Györgyi: Én boldogan mondhatom, hogy ez egy az egyben én vagyok. Tehát, nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy  ez a figura harcos, az igazságért mindenre képes, áldozatokat képes hozni az igazságért, és az életét is ha kell feláldozza. Én imádtam ezt a figurát, nagyon-nagyon szerettem.
Nagy László: Művészúr? Bácskai úr? - nyújtja a mikrofont Bácskai János felé a bal szélen. 
Bácskai János: Jajj, …haladjunk csak szépen sorban.:-)
Pont azon gondolkoztam idefele jövet, hogy mennyire emlékszek a figurára, hisz eltelt a befejezése óta is több mint 2 év; a szinkron befejezése óta is több mint két év. És aztán elég élesen beugrottak dolgok, pontosan azért, mert ugye…, kétféle embertípus van, aki hatalomra kerül…hogy hogy változik meg. Az egyik út az, hogy aki azonnal elárulja magát, hogy ha hatalmi pozícióba kerül, hogy ha buta. Ez azonnal kiderül, megtagadja a múltját, megtagadja a barátait stb.-stb. A másik, az előtte buta, előtte gonosz, előtte kegyetlen, hogy elérje a célját, hogy hatalomra kerüljön, és egy óriásit vált aztán, úgymond jó emberré változik. Nem hiszem, hogy valamelyik is követendő lenne, …de pontosan Londoval kapcsolatban ez jutott eszembe, hogy ő volt az, aki aztán elindult, és mindent megtett, de mikor fölkerült a csúcsra, onnantól kezdve egyszercsak egy őrületes váltással pozitív hőssé lépett elő. Hogy mennyire vagyok én? Még soha nem voltam hatalmon. Köszönöm szépen.
Haás Vander Péter: Mindannyian nyilván tudják, vagy tudjátok, hogy nagyon sok filmet szinkronizálunk. Ez mindig egy nagyon fontos dolog, amikor kiderül, hogy valamelyik sorozat kiemelkedik a többiből, és akkor lesz belőle egy olyan, ami egy ilyen kis klubot is össze tud kovácsolni. Ebben nagyon nagy öröm részt venni. Az, hogy a kapitánnyal én mennyire azonosultam… nagyon szimpatikus palinak tartom:-)… magamat is.:-)
Rosta Sándor: Nagyon megleptek a kollégák, hogy hozzá olvastak ehhez a darabhoz. Mert nagyon jó jellemábrázolást hallhattunk. Nekem, meg mondom őszintén, hogy a film forgatásánál, amikor elkezdtük ezt az egész sorozatot, nekem az volt az elsődleges problémám - amit nyílván ti tudtok -…, amikor nem értem. Ami nyilván érthető, mert én nem ismertem, hogy ez van. És bizony, hát főleg mint nem a színésznek, de a színésznek is problémát jelentett bizonyos mértékig, a rendezőnek pláne. Ugyanis egy forgatás elkezdésekor rengeteg idegen kifejezés, műszavak… fantasztikus sorozat végül is… és ezeket a helyére kell tenni. És aki ezt átlátja, nyilván aki nézi az elejétől a végéig, az nem téved. És minden ilyen apró dologra oda kellett figyelni. Nekem, az egész forgatás alatt voltak olyan kifejezések, amiket mondani kellett… nem értettem. És ezek bizony, amik nehézkesek voltak, mert én ha értem hogy mit mondok akkor azt általában el szoktam tudni mondani, itt voltak problémáim az értelmezés szempontjából, de a rendező ha tudott, mindenben segített. Nagyon szerettem csinálni, és meg vagyok döbbenve őszintén mondom, hogy ilyen kedves kis társaság lett ennek a sorozatnak a „klubtagja”. Nem hittem volna, és örülök neki, mert valahol ez egy összekovácsoló erő azt hiszem.
TL: Nem tudom, tisztában van e vele, hogy a sorozatban 3 karakternek adta a hangját? Az első szezonban még G’Kart szinkronizálta, a narn nagykövetet…
RS: Igen-igen.
TL: …az RTL Klubnál pedig már Garibaldit, valamint a folytatásban Max Eliersont, a kutatót.
CSCS: Erről annyit a Sanyihoz csatlakozóan – veszi át a mikrofont Csík Csaba Krisztián. Tehát az nehezítette meg a munkánkat egyrészt, hogy egy ilyen hosszú sorozatnál általában több fordító van. Sem a fordító, sem a szinkronstúdió nem kapott egy szinopszist, hogy mi történt eddig a sorozatban, mik a távlati tervek, …és sokszor elég homályos volt számomra is a történet, főleg úgy, hogy én, nem úgy mint mint ti, nem követtem azelőtt a sorozatot. Elhangzottak olyan kifejezések, …háborúkról beszéltek, kapcsolatrendszerekről, amik számunkra tapogatózás volt. Én egy füzetet vezettem erről, amit el is hoztam, az a kis piros füzet,… mert megpróbáltam így igényes lenni, hogy mindent, ami előfordult felírtam, hogy mondjuk az egy technikai eszköz, …és akkor ha egy újabb fordító jött, és máshogy fordította le azt, …például legyen az egy zsilipugrás…az egyik azt írta hogy zsilipugrás, a másik azt mondta hogy űrugrás. És próbáltam arra figyelni, hogy az egységesen hangozzon el a filmben; én azt gondolom, hogy így is becsúsztak hibák meg bakik, amiért elnézéseteket kérem, de ez ilyen szempontból egy elég nehéz munka... tehát ez az, amit a Sanyi mondott, a másik pedig az hogy… az hogy ki milyen figurát csinál… annakidején amikor ez a sorozat átjött abba a stúdióba ahol ezt végeztük, akkor ott a stúdiónak a vezetője megkérdezte az RTL Klubot, hogy szeretne e hangegyeztetést, mivel tudtuk mi is hogy a TV3-on azt hiszem…ugye? Ott már ment ez a sorozat, és ilyenkor mindig megkérdezik a szinkronstúdiók a megrendelőtől, aki a televizió, hogy szeretne e egyeztetést, karakteregyeztetést. Az RTL Klub nem kért, úgyhogy innentől kezdve viszont a szinkronstúdió szuverén joga, illetve a szinkronrendezőé, hogy kire osztja a feladatokat. Ezeken lehet vitatkozni, hogy mindenképpen követni kell, vagy cserélni kell, mert mégiscsak azt mondom hogy ő jobb rá, sőt azt mondom hogy más dolgokon is múlik, akár azon is hogy az illető szereplő, színész nincs Magyarországon, vagy éppen játszik vidéken és nem elérhető, tehát ezek ilyen materiális okokon is megbukhatnak.
TL: Igen, volt is hasonló a sorozatban. Sajnos az egyik művésznő, Prókai Annámária meghalt, így a Crusade-ben már nem szerepelt. (Lochley magyarhangja)
Még azt meghallgatnánk, hogy milyen érzés volt ezt a 3 karaktert eljátszani, és hogy emlékszik e rá? – kérdezi Rosta Sándortól.
RS: Persze. Első találkozásom ezzel a sorozattal még a Videovox-ban volt, és ott egy másik rendező csinálta, más volt a gyártás, …ott belekerültem. Itt végülis én egy kiszolgáló személyzetet próbálok valamilyen szinten megtestesíteni …ha ők rám gondoltak én ott is csináltam, csak közben megszűnt a Videovox, akkor átkerült egy másik szinkronstúdióba, ott megint rám gondoltak, …tehát itt végülis, ha nem engem hívnak, én nem megyek. Ilyen egyszerű a dolog.
TL: Még egy egyszerű körkérdésünk lenne a színművészekhez, hogy megnézték e a sorozatot, vagy csak azt látták, amit szinkronizáltak? Tehát bementek, láttak egy jelenetet, leszinkronizálták, vagy valamennyire nyomon is követték a sorozatot?
BJ: Féltem ettől a kérdéstől…
NL: Nekem a telefonba azt mondta, hogy Londo-ra lenne e szükségünk, de…:-)
BJ: Értem én azt, …tehát a Londo-val én találkoztam akkor, amikor csináltuk a sorozatot, a műteremben. Most hazudhatnék olyanokat, hogy soha az életben egyszer sem volt egy perc időm sem akkor, amikor ez a sorozat ment, és ezért nem láttam. Nem hazudok. Nem biztos, hogy csak elvből, de én még soha az életben, egy sorozatnak, egy részét nem néztem televízióban. És az sem fordulhat elő, hogy háttérből hallanám, mert a családomat is így nevelem, hogy nálunk egy sorozat, egy adását sem nézheti senki. Ha a szeretőimhez mentem, és ott közben be volt kapcsolva, kikapcsoltattam…Na ez volt a vicc.:-)
PGy: Jajj, én nagyon szégyellem magamat, mert én néha megnéztem…
TL: Az egész sorozatot látta?
PGy: …nem, nem, …a kollegáimnak kicsit kevesebb idejük van erre, tehát ebből kiderülne, tehát nem mondhatok ilyent. A lényeg az, hogy nagyon élveztem, amikor láttam, és amikor tehettem, tényleg megnéztem. Bevallom, ezt még el szerettem volna mondani nektek, hogy én sem nem a szinkronstúdióban nem bírtam követni az eseményeket, sem nem úgy, hogy a tévében megnéztem olykor-olykor. Tehát nagyon rácsodálkoztam dolgokra, „ meg hogy ez most mi?… meg hogy itt most mi történik egész pontosan? Most…”. Nem mindig értettem, de szerettem csinálni, és nézni is.
CSCS: Erről csak annyit, hogy általában a szinkronrendező, általában csak olyankor szól, hogy ha nem jó a dolog; tehát ha jó, beilleszkedik a történetbe, ha jól hangzanak el azok a bizonyos hangsúlyok, akkor nem erősítem meg a színészt hogy „most jól mondtad, és azért mondtad mert ez erről szól…”, tudniillik erre nincs idő. Tehát itt általában arra van idő, hogy ha ő valamit rosszul hangsúlyoz, vagy rosszul fog fel, a történet szempontjából úgy érzem hogy mellékvágányra szaladnánk, akkor azt mondom hogy „ezt most mond így”, és akkor esetleg elmagyarázom hogy miért. Ennyi. Ezért általában a színészek közül sokan nem látják át a hosszabb folyamatot.
PGy: El is szeretném mondani, hogy végtelenül hálás vagyok a kedves rendező úrnak, mert tényleg bementem oda és vakon…ami eszembe jutott, …ha azt gondoltam, hogy ez egy árny amiről beszélünk, akkor azt mondtam, azt mondtam hogy istenség, tehát nem mindig tudtam mit mondok, de komolyan, a fontosabbakat azt megkérdeztem, de tényleg mindig korrigálta a dolgot, és akkor így nagyobb volt a szabadságom, nem kellett mindent tudni.
RS: Én nem akarok belemenni ennek a szakmának a gyártásába, de alapvetően azt tudni kell, hogy a sorozatot általában, nem kronológiailag vesszük fel. Tehát bemegy valaki a stúdióba, …lehet hogy kezdjük az 1. tekerccsel, ami a film eleje, és utána elmegyünk a 376. tekercshez, ami a film vége. Tehát amikor az ember csinálja ezt a sorozatot, abszolút nem látja át, nem láthatja át, mert olyan, mint egy filmgyártás. Abszolút össze-vissza megyünk, először is ki hogy ér rá, kit hogy diszponáltak, tehát ott abszolút a felvétel alatt nem látni át. Én megmondom őszintén, hogy a sorozatot nem tudtam végigkövetni, …amikor voltak, ha jól emlékszem az RTL Klubon voltak délutáni ismétlések… na azokból elkaptam néhányat, és ott nagyon lekötött, …megmondom őszintén láttam benne fantáziát, nem tudom hogy, nyilván nektek sokkal többet jelent ez,… de én, aki csak pár részt láttam az egészből, nem tudtam összefüggően sajnos ezt végiglátni… mikor ezt befejeztük, hát azért mindannyian dolgozunk, tehát eleve voltak olyan körülmények amikor nem is tudtam megnézni, mert nem tudhattam, mert éppen akkor dolgoztam máshol, és a műsoridő sajnos olyan, hogy ha adják akkor nézem, ha nem tudom nézni, akkor pedig lemaradok róla.
HP: A Sándor nagyon pontosan azokat mondta, amiket én is szerettem volna; tehát az nagyon fontos hogy az egész sorozatra nem nagyon van lehetőségünk hogy rátekintésünk legyen. Az nagyon fontos, hogy egy epizódon belül valóban egy nagy kváz van egy ilyen forgatás alatt, hiszen szó nincs kronológiáról. Én magam nem tudom szám szerint megmondani, hogy hány epizódot láttam, 10 körül, …amit egészben meg tudtam nézni. És nagyon örültem, amikor sikerült, ugyanis, és ez kapcsolódik a szinkronhoz - ugye mi egy csomó dolgot nem látunk egy epizódban – és engem speciel nagyon érdekelnek ezek a hihetetlen jó technikai, vizuális effektek, amiket gyakran alkalmaznak ebben a sorozatban, és engem az nagyon érdekelt, és nagyon örültem hogy láthattam.
TL: Utolsó kérdésünk, hogy szövődtek e barátságok a szinkronizálás során?
RS: Én a Péterrel voltam legtöbbet „összezárva”, mert a filmben általában mi ketten mindig ugyanazon a helyszínen, témában próbáltunk dolgozgatni, de …érdekes volt, én mindig annak örültem, hogy a Péter mindig nagyon sokat beszélt, én meg kevesebbet, így aztán neki volt a legnehezebb dolga.:) Azt tudni kell, hogy ez egy nagyon érdekes dolog; ez egy társasjáték, amiben mindenkinek korrekten részt kell venni. Nekünk a napi időbeosztásunk elég szűkös; reggel kelünk, megyünk, egyik stúdióból a másikba. Van, amikor egy bizonyos munkára van x idő, percre kiszámolva. Tehát nekünk, ha Péterrel bementünk a stúdióba, akkor tudtuk azt, hogy 10-től 12-ig ezt meg kell csinálni, mert ha nem, az egész stábot elcsúsztatjuk délután. El kell képzeli azt, hogy az ember bemegy a stúdióba, és szembe találja magát ezzel a szöveganyaggal, ami nem kevés, …elég gazdagon beszéltek ebben a filmben.:) Neki végülis reggel halvány fogalma nincs arról, hogy mit fog mondani,…arról nem beszélve, hogy érti e, vagy nem érti. Mert ugye hát nyilván nem ezzel álmodott éjszaka. Ha visszagondolok az volt a fantasztikus - Péter nem csak dicsérni akarlak, de…- ő rettenetesen rutinos ebben, hogy ezt a mérhetetlen szöveget, amit ő sem látott át gondolatban, gondolom én, csak úgy próbálta az ösztöneivel felfogni miről van szó, hisz nem láthatta át, hisz magát a cselekményt sem kronológiailag vettük át, így most honnan tudhatta, miért csinálom ezt vagy azt, miért mondom ezt vagy azt… akkor jön a rendező, ő még hozzáteszi a magáét. Sokszor volt olyan, hogy a Csaba is azt mondta, hogy „ezt így mond”, de mondom „nem mondom így, mert ez így nem magyar”, „de hidd el, hogy ez így van magyarul”, hangsúlyproblémák voltak. Tehát olyan dologgal kellett nekünk valamilyen szintem megbirkózni,… amikor kész anyagot lát az ember, leül a tévé elé, és természetes, hogy úgy jön; de amikor a gyártásban vagyunk, akkor ez egész másképp áll össze. Sokszor izzadságosan.
HP: hány szereplős volt ez, mint állandó szereplők?
CSCS: Ha jól tudom olyan 10-20 között, inkább 15.
HP: Nos, a kérdés alapvetően arról szólt, hogy születtek e barátságok. A Sándor nagyjából megválaszolta; egyébként is vannak barátságok, tehát ennek a filmnek kapcsán nem alakultak ki plusz barátságok. Ugye tizenegynéhány állandó szereplő volt ebben a sorozatban, még hozzá egy csomó adalék…most ezt nem pejoratívan mondtam, epizódszereplők. Nagyon sokféle ember találkozik, van akit érdekel ez a téma, van akit nem. Ez nagyon fontos. Van olyan, akinek fogalma nincs arról, hogy mi lehet vajon a légkörön kívül. Én azok közé tartozom, akiket ez nagyon érdekel. Annakidején, fiatal koromban még írtam is, egy-két novellát hasonló témakörben. Nekem ez nagyon közel áll a lelkemhez. Csak azért mondom, hogy nekem nagyon közel áll a lelkemhez ez az egész…űrtörténet. Én nagyon boldog voltam, amikor ezt csináltuk, mert engem érdekelt is. Viszont én is kérdeznék valamit. Nyilván, most mindannyian tudjátok, hogy napokon belül megjön a Csillagok Háborúja. Azt szeretném kérdezni, hogy van e valamifajta kapcsolatotok az ő klubjukkal, hiszen az egy elég jelentős népességet számláló klub, ha jól tudom. Sőt, pár évvel ezelőtt a Star Trek csapat is (a Trekkerek jelzik hogy jelen vannak:-) …igen, …tehát kommunikáltok egymással?
TL: Igen, most lesz például egy közös Sci-Fi Nap itt a Petőfi Csarnokban, amelyen az itt üzemelő klubok vesznek részt…
HP: Szép, szép.
Kovács Kata: Ennél kicsit többről van szó, ha szabad hozzátennem. Annakidején, a klubozást a Star Trek klub kezdte. Ami akkor nagyon izgalmas volt, mert sci-fi-ből, sci-fi filmekből kevés volt. Alakult egy kis baráti társaság, akik a Star Trek-et kezdték nézni, utána szerveződtünk-szerveződtünk, …és sok átfedés van a két klub között, mert szeretjük nagyon a sci-fi-nek a műfaját. Mi nagyon válogatjuk az igényes sci-fi-t, …és ennek érdekében elég gyakran összejövünk, és nagyon sok átfedés van a csapatok között. De például a szinkronban is, hiszen Haás Vander Péter most Gul Dukat-nak adta a hangját a Star Trek sorozatban.
HP: Igen. Hát igen, ezért is érdekel, kimerítő volt a válasz, köszönöm szépen. Van e köztetek kapcsolat?
(Igen, van – mondják többen is)
CSCS: Én csak azt hallgattam boldogan, hogy úgy ejted, hogy „szifi”, ez nekem óriási harcom szinkronrendezőként a színészekkel. Jártam bölcsészkarra, de ez most lényegtelen, ott jártam Sárdi Margithoz, ő egy irodalom professzor, aki a fantasztikus irodalmat karolta fel; több kötetnek a szerkesztője, illetve időszaki kiadványoknak is a közreműködői közé tartozik. Ő volt az első, aki azt mondta, hogy nem „szkifi – sci-fi”, mert az nem „szkájensz - science”, hanem „szájensz - science”. Vagy mondjunk „scifi”-t teljesen magyarul, ahogy le van írva, vagy mondjuk „szifi”-t, mert ugye „szájensz-fiksön – science-fiction”.
HP: Igen, ezt jó volt így hallani.
BJ: Közben én szépen lassan süllyedtem el, még jó, hogy nem a dobogón álltam. Tudniillik az előbbi, fantasztikusan megformált  mondatsorozatomnak a végkicsengése az volt, hogy a science-fiction-t nem szeretem. Ez nem igaz. Én most itt csak magáról a sorozat tényéről beszéltem az imént, hiszen ha belegondolok, hogy Lem könyveken nőttem fel kamasz koromban, akkor ezt már cáfolja a múltam, és a gyermekeim polcára is oda vannak már helyezve a klasszikus science-fiction irodalom szerintem fontos darabjai is. …Egy másik kérdésre visszatérve, hogy születtek e barátságok, hát igen, végülis mi a Csabával akkor ismertük meg egymást közelebbről. Ez volt az első közös munkánk. Az már egy másik dolog, hogy azóta abba a stúdióba nem járok. (a közönség nevet)
CSCS: Amihez semmi közöm...:-) (ismét nevetés)
BJ: Neeem-nem. Végülis én azért mondtam, hogy ott ismerkedtünk meg, és úgy érzem – azóta sem dolgoztunk együtt – hogy a mi távolságunk nem befolyásolta a dolgot.
PGy: Én is erre a kérdésre válaszolnék. A szó szoros értelmében vett barátságok… nem lett olyan szorosabb dolog. Remélem nem ábrándítok ki senkit, ha azt mondom, hogy nem volt kellemetlen a szinkronizálás sem a Lennier-rel, sem a kedves Sheridan-nel. Tehát élveztem velük dolgozni. Őket kiemelt rangon… (Papp Györgyi és Haás Vander Péter két baráti puszit váltanak:-)
CSCS: Még annyit, hogy azért ez a szinkroncsalád, ez egy nagy család. Tehát, tulajdonképpen itt szinte mindenki mindenkivel találkozik a nap folyamán, ha nem egy stúdióban akkor másikban. Tehát, szinte munkától függetlenül lehet azt mondani, hogy egy 150-200 fős színészgárda naponta látja egymást. Ha nem is mindig a legmélyebb módon, de részt vesznek egymás életében, még némileg a magánéletében is.
PGy: Csak hogy egy tisztább képet kapjunk róla; és gondolom a kollégák is egyetértenek ebben. Az együttdolgozás eleve egy  szent dolog. Tehát úgy együtt dolgozni valakivel, hogy utálom, és így vagyunk a mikrofonnál, és együtt csinálunk valamit, az eleve nem is működik. Ha együtt dolgozunk, a sok-sok munka, sok-sok együttlét nyilván kicsikét erősíti ezt a közelséget.
BJ: Én például, akivel sokat voltam mikrofon előtt, a Horányi Laci…biztos emlékeztek a „Horányi Lacira” (utánoz-va annak hangját), vagy akivel sokat voltam, „Vir-rel” voltam még sokat együtt (utánozva annak hangját), velük előtte is és azóta is nagyon emberi viszonyban maradtam. A viszontagságos szituációk ellenére is. A kérdés is egy kicsikét ezért nem annyira komolyan vehető, hiszen két műfaj az élet és a szakma. …Ez nem úgy van ám, mert én utálom a Sanyit, és mégis itt állok mellette. (a közönség nevet)

Szinkronizálás élőben:

Tamás László felkéri Rosta Sándort, hogy segítsen a kapitányt eljátszani az első leszinkronizálandó jelenetben, mivel Haás Vander Péternek így is lesz még sok szövege.
A videó levetítése után:
BJ: És ezt a Bandi miért ússza meg? Ez te vagy! – mondja Haás Vander Péternek. Az rendben, hogy én dolgozok, mint az állat. …Egyvalamit nem árultunk el. Nekünk ilyenkor az az óriási segítség mostanában, utóbbi 8-10 évben, hogy az eredeti szöveg a fülünkbe megy, egy fülessel. Ez már a régi iskola, és kicsit nehéz lesz visszaszokni. Régi iskola az volt, hogy nyolcszor, tízszer, ötvenszer ilyen hosszú tekercseknél, ha valaki nem kapta el elsőre. Ez most egy kicsit nehezebb és bonyolultabb lesz, mert nem hallom az eredeti szöveget.
CSCS: Adok még egy próbát.
BJ: Köszönöm szépen rendező úr.
HP: Köszönjük.
CSCS: Ez még fülessel is egy nehéz tekercs nem?
Ismét lemegy a videó – amelyben Londo panaszkodik a kapitánynak, hogy hideg van….
TL: Most próbáljuk meg hang nélkül.
BJ: Az úgy nem fog most menni. Ha van ritmus érzékem, talán megy, nézzük…Rendező úr, hányas sornál kezdjük?
CSCS: Ha jól emlékszem 15.
BJ: Köszönöm szépen.
Ismét a videó következik, és tökéletesen leszinkronizálják élőben, amit a közönség nagy tapssal díjaz.
TL: És most Rosta Sándort kérném párnak.
BJ: Jaaj.
HP: Te jössz! – mondja Rosta Sándornak.
TL: Londo-G’Kar jelenet következik.
BJ: Húha. Fogadni mernék még nehezebb. Hó, ez szép,…hát ez 5 tekercs legalább. Ja, tudom ez melyik, ez a kínzásos jelenet. Hogyha elüvölti magát a kínzáskor hogy fáj, akkor gyakorlatilag megmenekül.
HP: Jól emlékszel.
TL: Addig megkérdezném, hogy Kosh-nak hogy változtatták el a hangját?
CSCS: Kosh teljesen természetesen felbeszélte emberi hangján a mondatait, annyit kértem tőle, hogy egy kicsit misztikusabb és kimódoltabb legyen, tehát egy kicsit artikuláltabban, elnyújtottabban beszélt, és aztán számítógéppel különféle szűrőket és technikát pakoltak rá a keverésnél. Ebben a munkában már nem vettem részt, a keverő hangmérnök megkérte, hogy az eredményt hallgassam meg, és ha tetszik, akkor tetszik; meghallgattam és jó volt.
BJ: Egyébként a szinkronizálásnak is ez is fantasztikus lényege, hogy az ember el sem tudja képzelni a saját hangjáról is, hogy miket tudnak vele művelni. Emlékszem volt hogy kifejezetten azt kérték, inkább tenorizáltan, kicsit fölfele vigyem, …ezt még megszűrőzték, lemélyítették. És amikor megnéztem, ..ez egy mozifilm volt, …hát borzasztó volt, én ijedtem meg.
Kiderül, hogy technikai problémák miatt nincs hangja a filmnek.
Ennek ellenére Bácskai János nem hagyja annyiban, és közli, hogy leszinkronizálja akkor is…meg is tette, és sikeresen.:-)

Ajándékozás: 

Mivel Bácskai Jánosnak előbb el kellett mennie, itt adtuk át ajándékainkat kedves vendégeinknek. Többek között volt egy különleges meglepetésünk is:
Papdi Tibor: Nekem lenne egy meglepetésem. Itt elhangzott az, hogy valaki az űrutazás iránt érdeklődik, ha jól emlékszem.
BJ: És nincs 20 millió forintja, …dollárja rá.
PT: És ha én azt mondom, hogy ez elméletben megvalósulhat?
HP: Itt?
PT: Itt, jelen pillanatban. Méghozzá nem is a Nemzetközi Űrállomásra, hanem a Marsra is mehetnénk.
HP: Kíváncsivá tettél.
PT: 2003. tavaszán fog indulni egy űrszonda a Marsra, amely egy CD lemezt fog szállítani. Erre neveket vésnek föl. Jelen pillanatban ezen a CD-n több mint 2,5 millió név szerepel, köztük, az itt megjelent szinkronszínészeké is.
(vendégeink láthatóan meglepődtek, és örültek neki.:-)
PT: Az ezt igazoló lapot szeretném átadni. (és név szerint átadásra kerültek, köztük Csík Csaba Krisztián szinkronrendezőnek is természetesen)
HP: Ha jól tudom Kennedy is így kezdte?
BJ: De lelőtték a végén!
HP: És azt tudni, hogy milyen szöveg van ráírva?
PT: Csak és kizárólag a nevek. Hivatalosan, amíg a program el nem kezdődik, bárki jelentkezhet.

A szinkronizálás folytatódik:

TL: Jöjjön egy Sheridan-Delenn jelenet.
Remélem az ágyjelenet. – mondja valaki a közönségből.
NL: Ő…abban sok szöveg nem nagyon volt.:-)
HP: …vagy amikor a hajón álltunk. Nagyon izgi volt.
PGy: Igen, alig volt… kevés volt a szöveg.:-)
Kicsit hosszú volt a jelenet.
CSCS: Ez általában olyan 10 tekercs. Egy tekercs körülbelül fél perc.
HP: Azt tudnotok kell, hogy a szinkronban az ember egy listát a kezében tart. Úgy néz ki, mint egyfajta kotta, egy csomó jelölés van, rövidítések, szünetjelek stb. Ez segíti az azonnali rögzítést. Plusz az a bizonyos füles, amiről beszéltünk.
PGy: Például a sóhajnak az a jele hogy „sóh”…
CSCS: Vagy oda van írva, hogy „kk” az azt jelenti, hogy az a mondat képen kívül. „/”-jel azt jelenti hogy nagyobb szünet van. „…” azt jelenti, hogy kisebb szünet van.
HP: Majd egyszer, ha megint lesz ilyen találkozó, és megtiszteltek minket azzal hogy meghívtok, akkor hozunk egy szinkronlistát, és akkor mindenki látni fogja.
TL: És akkor…Rosta Sándor mondta, hogy…
HP: …még egy monológot szeretne elmondani…:-)
TL: … Rosta Sándor mondta, hogy általában Sheridan kapitány mondja a hosszú szövegeket. Ez most egy olyan jelenet, ahol Garibaldi beszél, és Sheridan néhányszor közbeszól.
Ezek után leszinkronizálásra került az előbb említett jelenet és Sheridan Z’ha’dum utáni monológja.

Orosz Helga színművésznővel - aki később csatlakozott hozzánk - készült interjú:

TL: Megtudtuk, hogy a sorozatot 2,5 év alatt szinkronizáltátok le, ez idő alatt mennyire sikerült azonosulni Ivanova szerepével?
OH: Hogyha az a szereplő szimpatikus nekem, akkor szinte azonnal szoktam azonosulni.
Manapság már nem szokás az, hogy elmondják a film történetét, …de én megkérdezem, hogy „mi történt előtte?”, „mi fog történni utána?”, „miért így, miért úgy?”, „ki ez a szereplő?”… Én teljes átéléssel szoktam csinálni ezeket. Éppen ezért, mivel Ivanovát is nagyon szerettem, nagyon hamar azonosultam vele.
TL: Mennyire követted a sorozatot?
OH: Annyira követtem, hogy időnként megnéztem egyet-egyet, ami nagy szó, mert én nagyon ritkán nézek tévét. Ráadásul sci-fi-t egyáltalán nem szoktam, de ezt nagyon megszerettem. Egymás között meg szoktuk beszélni, hogy mi történt az előző részben, „te láttad?”, „mi fog történni?”, „te mit tudsz?” Persze azokra a kérdésekre nem tudtam válaszolni, hogy most mi lesz, fogalmam sem volt nekem sem, és senkinek. Mielőtt felvesszük, kapjuk meg a szöveget, és nem tudunk előre gondolkodni.
TL: Menyire tudtál azonosulni ennek a tipikusan pesszimista hölgynek a karakterével?
OH: Én vártam, hogy majd történik valami. Azt gondoltam, hogy egyszer majd valami csoda fog vele történni és boldog lesz. Azt gondoltam, hogy a titok, ami az ő lénye mögött van, mert nyilvánvalóan valami hatalmas titok lehetett, …az majd egyszer kibontódik, mindannyian megtudjuk, és akkor valami sorsfordulat következik be az ő életében, tehát én erre számítottam. Valami elsöprő nagy szerelem, vagy valami hihetetlen nagy fordulatra.
TL: Arra emlékszel, hogy őt miért nevezték pesszimistának?
OH: Hú, nem emlékszem.
TL: Ő orosz volt. Te pedig Orosz Helga vagy.
OH: Erre nem is gondoltam, amikor megkaptam ezt a szerepet, …de ki tudja, lehet hogy ez így tudat alatt…
TL: Nem tudom, tudod e, hogy a sorozatnak 5 szezonja volt, és az RTL Klub csak 4 szezont vett meg, és Ivanova nem szerepelt az utolsó szezonban?
OH: Nem szerepelt, és eltávozott, ebből azt lehetett sejteni, hogy még visszatér. A többi tévé csatornánál volt aki figyelte, hogy külföldi tévéadókon ment a sorozat elölről, középről stb., úgy tudom, hogy ez sok helyen ment.
TL: És hogy érintett téged az, hogy a többiekkel ellentétben te nem szerepeltél tovább?
OH: Nagyon rosszul. Sírtam. Konkrétan sírtam, amikor történt ez a jelenet, és azt reméltem, hogy, mivel ez egy ilyen műfaj, majd valamilyen módon visszatér.
Majd leszinkronizálásra került egy jelenet a sorozatból.

Akik ott voltak… tudják, hogy miről nem maradtak le.:-)