Valen Feljegyzései # 4

Forrás: The Babylon Projekt Roleplaying Game - EarthForce Sourcebook
A Babylon Terv Szerepjáték - Földi Erő kiegészítő
 

A centaurikkal - mint első idegen fajjal - történt első kapcsolatfelvétel utáni évtizedekben a Földi Szövetség flottájánál érlelődött a gondolat, hogy szükség van egy speciálisan űrcsatákra kifejlesztett vadászrepülőre, mely méltó ellenfele lehetne például a centauri vagy narn harci gépeknek. A korábbi vadászrepülők felépítésének vizsgálata közben a földi mérnökök megállapították, hogy legtöbbjüket űrbéli és légköri hadműveletekre tervezték. Ahhoz, hogy bizonyos fölényhez jussanak, az új vadászt kizárólag űrbéli bevetésekhez kellett megtervezniük, így nem kellett konstrukciós engedményeket tenni az aerodinamikát illetően. A gépnek bolygóvédelmi funkciót is el kellett látnia, és speciális szállítóhajókon és nehéz cirkálókon is állomásozhat. Mivel csak akkor van rá szükség, ha idegenek agresszív inváziója fenyeget, a Szenátus úgy találta, hogy a légköri repülés funkciójának hiánya nem nagy ár egy fejlett vadász megépítésének lehetőségéhez képest.

A Starfury Programot 2161-ben indították be, nem sokkal az ugrókapu-technológia megszerzése után. A Földi Szövetség sajtótájékoztatóin a "A legfejlettebb harcigép"-ként mutatták be, majd 2171-ben állították hadrendbe.

 Az Aries típusú Starfury eléggé fejlett volt. A manőverező képessége sokkal jobb volt, mint azt a mérnökök várták volna, és a ch'lonas-okkal vívott harcok során sikeresnek bizonyult. Amikor 2170 januárjában a Földi Szövetség kutatóhajói berepültek egy rendszerbe, amelyet később Leonis-nak neveztek el, nemcsak Quantium-40-ben gazdag területeket, - mely anyag az ugrókapu-technológia megvalósításának egyik fontos eleme - hanem két betelepítésre megfelelő bolygót is felfedeztek. A ch'lonas-ok (egy Földhöz közeli rendszerből származnak) maguknak követelték az ott talált javakat, és a könnyű győzelem reményében támadásokat indítottak az akkor még fiatal emberiség ellen. De a Szövetség felkészülten várta őket a Q-40-ben gazdag rendszerben. Az Avenger cirkáló éppen a legjobbkor járőrözött a Leonis IV közelében, és a fedélzetén hordozott három rajt az új vadászrepülők közül, melyek feltartóztatták a támadókat az erősítés megérkezéséig, majd végül visszaverték őket.

 Ennek ellenére már az üzembe helyezésének első hónapjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti tervezet nem lesz maradandó. A szárnyakra hihetetlen mértékű nehézségi erő hatott, így fennállt a veszélye annak, hogy a vadász, manőverezés vagy harc közben darabokra törhet. Ezenkívül a pilótafülkét túlságosan hátra helyezték, hogy a pilótáknak biztosítani tudják a megfelelő kilátást, amire harc közben szükségük volt.

Körülbelül 2180-ban kezdték el gyártani a Starfury következő modelljét, a Flying Fox-ot, amelynél a szárnyakat szétválasztották, így csökkent a terhelés; ezen kívül javult a pilóta látóterének mértéke is. Hamar elterjedt, és a legtöbbet használt típus lett az elkövetkező két évtizedben. De ez a típus is hamarabb mutatta meg korlátait, mint azt a mérnökök szerették volna. Az időközben fejlettebbé vált hadihajókhoz fejlettebb Starfury-kra volt szükség.

Az eredmény: a Tiger, melynek koncepciója, hogy a hajtóművek horizontális helyett vertikálisan helyezkednek el, már látványos hasonlóságot mutatott a későbbi x formával. Mivel a hajtóművek már nem voltak a pilóta látóterének útjában, jobban kilátott, és így gyorsabban tudott reagálni is. Most, hogy a pilótafülke szabadon maradt, lehetőség volt vészkioldó-mechanizmus beépítésére is, arra az esetre, ha csak megsérül a hajó, de még nem robbant fel. A Tiger 2203-ban lépett hadrendbe, és hamar lekörözte a Fox-ot. A dilgar háború alatt még a Tiger volt a Szövetség által előnyben részesített vadász. Hamarosan egy új technológiának köszönhetően elhagyták a pilótafülke hátulján elhelyezett főhajtóműveket, így most már csak a szárnyak végén elhelyezett négy hajtóműre volt szükség.

Az eredmény egy olyan vadász volt, amelynek jobb volt az üzemanyag-felhasználása, és kis mértékben javult a manőverező képessége is. Ez volt a Nova, amelyet közvetlenül a dilgar háború előtt állítottak hadrendbe. A háború idején még csak kevés hajón állomásoztak Nova osztályú vadászok, a legtöbb raj még a régi Tiger modellekből állt. Csak a háború után kezdték tömegesen gyártani a Nova-t, miközben a Tigert lassanként leszerelték.

 A legújabb, jelenleg is használatban lévő Starfury-k az Aurora osztályhoz tartoznak. Annak ellenére, hogy külsőleg hasonlít a Nova-hoz, a belsejében használt technológia már következő generációs. Az Aurora előnyei: kétszer gyorsabb és jobban manőverezhetőbb, majdnem kétszer gazdaságosabb az üzemanyag-felhasználása, ezenkívül jobb a fegyverrendszere is. Az SA-23 Aurora-t 2244-ben, a földi-minbari háború előtt mutatták be, és jelenleg ez a legelterjedtebb típus a Szövetség flottájában.

A kétszemélyes SA-25 Badger 2255-ben jelent meg a flottában. Ez a hosszú távú vadász lehetővé teszi a Föld Szövetség flottájának, hogy hajókíséretnél kiterjesszék a védelmet a vadászok által, amelyek az ugrást a cirkálókat megelőzve tudják elvégezni, annak érdekében, hogy a célkoordinátákhoz juttassák az információt a harci helyzetről - mindezt anélkül, hogy előtte megtankoltak volna. A kétszemélyes Starfury nagyobb és nehezebb, mint az SA-23-as Aurora; de ez a típus nem csak az Aurora egy átépített verziója, hanem egyedülálló példája is egy nehéz, hosszú távú vadásznak. Komoly mennyiségű fegyverzettel rendelkezik, melyek bármilyen típusú és távolságú küldetésnél jól kihasználhatóak. Tehát a Badger sokkal rugalmasabb, mint az Aurora. Annak ellenére, hogy kétszemélyes, a Badger kétszer annyi létfenntartó- és üzemanyag-kapacitással rendelkezik, mint az Aurora. Ezzel a plusz felszereltséggel a Badger sokkal nagyobb távolságban és hosszabb ideig tud az űrben működni. A legtöbb űrállomás és hadihajó, amelyeknek SA-25 rajok vannak a fedélzetén, egyszerre több rajt is készültségben tart, ellentétben azokkal, amelyek csak Aurora-kat tudnak bevetni.

A Badger legénysége egy pilótából és egy "RIO"-ból (Radar-Intercept-Officer= operátor) áll. Az operátor csak vészhelyzetben veszi át az irányítást a pilótától, pl. ha a pilóta valamiért nem képes ellátni feladatát.

 A RIO leginkább a vadász elektronikai részével foglalkozik, mint például a célzó berendezések, navigációs rendszerek, és a kommunikáció. De a hajó állapotának figyelése és a hibák kijavítása is a feladatai közé tartozik.

A RIO segítségével a pilótának csak a repülési manőverekre kell figyelni. A pilótáé a fegyverek kezelése, a RIO támogatásával, aki szintén figyeli és követi az ellenséges hajó(ka)t a radarernyőn.

Kiváló tulajdonságai ellenére a Badger-nél is több probléma adódott. Költségesebb és nehezebben irányítható, mint az egyszemélyes vadász, valamint több logisztikai (utánpótlási) probléma is felmerült. A Badgernek speciális dokkra van szüksége, ami vészhelyzetben megnehezítheti a dokkolást. Ráadásul nem is minden hadi- és szállítóhajó rendelkezik ilyen dokkoló rendszerrel. Nem egy, hanem két magasan képzett személyre van szükség ahhoz, hogy megfelelően lehessen működtetni. Ezek a logisztikai problémák a taktikai és stratégiai előnyök ellenére megakadályozzák, hogy elterjedtebb legyen. Ezen problémák legtöbbje megoldódni látszott a Thunderbolt modell megjelenésével.

A Thunderbolt a Földi Szövetség utolsó és legújabb Starfury tervezete; a tervezés, valamint a prototípusok kipróbálásának időszaka épp most fejeződött be. Akárcsak a Badger, a Thunderbolt is kétszemélyes, és elsősorban hosszú távú bevetéseknél alkalmazzák őket. A Starfury Program történetében először a Thunderboltok képesek légköri repülésre is.

A fordító megjegyzése: A szárnyak végén lehajtható segédszárnyak (pilonok) találhatók, melyekkel a szárnyak meghosszabbíthatóak, így lehetővé válik a gép légkörben való irányítása.

A lektor, Shai Alyt Neroon, megjegyzése: Az Aurora Starfury leginkább a mai Föld, angol gyártmányú  Harrier típusú vadászgépéhez hasonlítható, ahol az emelőhajtóművek áthajthatók 90 fokban hátrafelé, így képes a helyből le- és felszállásra. A Thunderbolt az amerikai Légierő A-10 gépéről lett mintázva (ennek is Thunderbolt a neve), úgy képességeiben, mint felépítésében és a gépre festett mintázatban (cápafogsor).

Fordította: Delenn
Lektor (szakkif.): Nagy László (Neroon)

 

 

shopify visitor statistics