Valen Feljegyzései

JMS író-olvasó találkozó 2004. május 8.
 

Fordítói magyarázat:
A szövegben előfordulnak ilyen bejegyzések: (valami), (valamit), stb. Ezek azokat a helyeket jelölik, ahol a jegyzetelő vagy egyszerűen nem értette a fura kiejtés miatt, hogy mit mond JMS vagy a többiek, - vagy időnként udvariasan úgy tesz, mint aki nem érti.
Az alábbi szöveg az eredeti jegyzetből lett összeollózva.

***
120-as szoba - A rajongók lassacskán elkezdenek gyülekezni és elfoglalni helyeiket a hagyományos iskolapadokban. Néhányan közülünk nem láttak már ilyet... régóta.
Előttünk egy tökéletesen tiszta tábla. Amíg JMS-re várunk, valaki (jólvan, én voltam) nagybetűkkel felírja rá: „MR. STRACZYNSKI”, alá pedig, „T M o S 101”.

Délután 3 óra van. JMS felbukkan, a táblához vonul, majd egy árva szó nélkül fogja és letörli a „TMoS 101” részt, mely cselekedetét tekintélyes mennyiségű nevetés övezi a hallgatóság részéről.
[az új Babylon 5 projekt címéről van szó]

K: Úgy gondoltuk, ha már ilyen szép számban összejöttünk... nem dobnál nekünk egy csontot?

JMS: Egy porcot kaptok inkább. Hm... nem... azt szeretném... Na halljátok, a népek kurva gyorsan megoldották a feladványt! [a rajongók addig találgattak a Babylon 5 hírcsoportban, amíg valaki ki nem találta, mit rejt a négybetűs rövidítés – The Memory of Shadows]
Gondoltam, ez annyira rejtélyes, hogy senki emberfia nem jön majd rá... tévedtem! Ha szabadna beszélnem az új B5 cuccról, megtenném. Készül új B5 anyag... rengeteg pénz lett beleinvesztálva... lehet, hogy (JMS egy mozivásznat ír körbe az ujjaival) nagyon nagy lesz... de semmi egyebet nem mondhatok, mert nagyon komolyan fenékbe rúgnak, ha beszélek.

K (Aisling): Kérlek, ne forgassanak a függetlenség napjának hétvégéjén, mert szeretném, ha a színészek el tudnának jönni a DragonConra.

JMS: Mondtam én olyat, hogy forgatás is van a dologban?

Aisling: Na, csak azért mondom, mert szomorú lennék ám, ha elmennék a DragonCon-ra és nem lenne ott senki látnivaló, mert épp mind veled vannak elfoglalva! (nevetés) (közjátékok)

JMS: Akad a kedves közönségnek egy értelmes kérdése? Igen, Jan?

K (Jan): Szeretnék hallani valamit a Shared Universe projektről, amiről online beszéltél.

JMS: Igen, Simon & Schuster egy Shared Universe projekten dolgoznak, és itt jön be a képbe J. Michael Straczynski... Distant Worlds-sza. (Saját magának: Hirtelen tanár lettem... ez kibaszottul furcsa) Én alkottam meg a Distant Worlds univerzumát, ami egy új dolog a számomra. Ezt elküldjük más íróknak, akik ebben a világban játszódó regényeket írnak, amiket aztán a Simon & Schuster égisze alatt adnak majd ki. Erről van szó.

Jan: Te írsz majd ebben valamit.

JMS: Lehet, hogy nem lesz erre időm.

K: A múltkor azt olvastam, hogy te egy kommunában vagy (hit)közösségben éltél azelőtt. Szívesen hallanék erről, valamint arról a tényről, hogy a különféle projektjeid közül láthatóan nagyon sokban fedezhetünk fel mindenféle hitközösségeket.

JMS: Nos... igen, a... 70-es években, amikor ez még mindig nagy divatnak számított, valóban kommunában éltem, igen. Ez egy... vallásos közösség volt, aminek a puszta említése is talán sokakat megrémíthet közületek. De volt egy időszakom, amikor nagyon benne voltam ebben az egészben, olyan okok miatt, amiket itt részleteiben tárgyalni már túlságosan zavarbaejtő lenne nekem.
De azért írok olyan sokat vallási közösségekről, mert úgy gondolom, hogy nemzetként kiszorítottak lettünk, elkülönültünk és frakciókra oszlottunk egészen az életünk legapróbb megnyilvánulásáig. Addig a pontig folytattuk ezt, amikor már nem beszélhetünk országról.
A Polgárháború előtt erre az országra úgy hivatkoztak, hogy „Ezek az Egyesült Államok”, aztán a Polgárháború után lett belőle „Az Egyesült Államok”, és ezzel azt hiszem, elvesztettük a legnagyobb részét annak, amit az egység jelent.
És... az írásaim mindig is szerették volna az embereket összébb boronálni, közelebb hozni egymáshoz. Arról mesélek, hogy sokkal több bennünk a közös, mint ami egymástól elválaszt minket. És... ezt az ideát magunkévá kell tennünk időről-időre. Úgy gondolom, van épp elég tévéfilm és iromány forgalomban, amik arra ösztönöznek minket, hogy „harcoljatok egymással!”.
Az én munkám az, hogy rendszeresen adjak erre alternatívát. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem különbözünk, de az, ami egyesít minket sokkal nagyobb, mint ami elválaszt. És ennek semmi köze a kommunás tapasztalataimhoz, ez abból az érzésből jött, hogy úgy érzem, valami elromlott az országunkkal.
Egyéb kérdések,... igen, uram.

Rosenberg! Ma sok nevet leírtam. [az autogramosztásra hivatkozik]
Amikor először hallottam arról, hogy Allan min dolgozik, az első gondolatom az volt, hogy adok rá némi pénzt, mert ez a legegyszerűbb dolog. Ami nehezebb, hogy ezután belekeveredik az ember. Csakúgy, ahogyan ti is belekeveredtetek ebbe az egészbe azzal, hogy lejöttetek ide és ezt tettétek. De az ember ne gátolja meg a másikat. Úgyhogy Allen, ezt... az iskola kapja, személyesen tőlem... ezer dollárt.
[JMS az általa az iskolának szánt támogatás összegén felül az aláírásaiért összegyűlt összeget is felajánlotta a szervezőknek.]

(Tapsok, fényképezés, még több taps.)

K: A B5 melyik karaktere áll a legközelebb hozzád és a mondanivalódhoz?

JMS: Melyik karakter áll legközelebb hozzám és a mondanivalómhoz? Az a macska a Barna Szektorban. (nevetés)
Szeretném azt mondani, hogy Delenn, vagy hogy Sheridan... szeretném ezt mondani, de sajnos nem lenne igaz. Azt hiszem, hogy talán Londo az. Főleg azért, mert Londo képviseli a... rossz döntéseket. És... én rengeteg szörnyű döntést hoztam életem során, ahogy mi mindannyian. Arra gondolunk „Oh, miért tettem ezt? Miért bólintottam rá arra?”. Ez Londo dilemmája. Ő sokféle szemszögből (valami) a legemberibb karakter, aki a sorozatban szerepel. Valóban látszik rajta az a fájdalom, amit a múltban hozott rossz döntései okoznak neki. Pont ezért sokat beszéltem én is rajta keresztül. És azzal, hogy ezeket a döntéseit letagadja, az ember egy idő után (valamilyen) dobozokat csinál. [ford: egy szó hiányzik, de valószínűleg arra utal, hogy behatárolja a lehetőségeit] Azzal, hogy nem hajlandó vállalni a felelősséget.
Úgy kezdi, hogy a világ minden választása az övé, de nincs hatalma. És lesz belőle egy olyan ember, akinek megvan minden hatalma, de nincs választása. És ez a folyamat enged beszélni az erőtlenség-érzésünkről. Ezt abban az egy forgatókönyvi sorban mondja el, amit valaki mástól vettem és raktam bele a szövegbe.... „Túl szoros a cipőm, de nem számít, mert elfelejtettem táncolni.”
Van olyan ebben a szobában, aki nem tudja azonosítani ezt a (valami) sort? Szóval nekem ez Londo. Ez az én hangom a sorozatban. Szeretném, ha G'kar lenne a hangom. De sajnos nem vagyok olyan okos, mint G'Kar.
Fura... azt mondják „Hogy írtad te meg a Babylon 5-öt?” Hát úgy, hogy kinyitok egy ablakot, ami arra a helyre néz..., és... leírom, amit mondanak. Ez majdnem olyan, mint... (valami) egy csatornát, de méginkább olyan, mint az automatikus írás. Egyszerűen csak jön. És... a legnehezebb dolog elhallgattatni őket.
Évekkel később fekszem az ágyamban, próbálok aludni, és hallom, amint hirtelen Londo és G'Kar belehomorítanak a közepébe, én meg „Jézusom, hadd pihenjek már, (valami) már öt éve elváltunk, légyszi már!” (nevetés) Egyéb kérdés... Igen uram.

K: Volna egy kérdésem. A Mágus (Technomágus) könyvek, amiket nagyon jónak tartok, (valami) nagyon jó volt, ahogyan elmagyarázták a mágusokat, még a sorozatnál is jobban, lesz ennek valaha valami nyoma vásznon, videón, vagy akárhogy?

JMS: Ez... azokhoz... a nagybetűkhöz kapcsolódik, amiket egy perccel ezelőtt töröltem le.

(a közönség reakciója pozitív)

K: A kérdésem az, hogy hogyan hatottak a szeptember 11-i események a kreativitásodra? Úgy érzed-e, hogy hatással volt az írásodra?

JMS: (Szünet) Őszintén megmondom, hogy legnagyobb részt, nem. Annyiban volt rám hatással, hogy a Marvel megkért egy olyan Pókember különszám megírására, ami... mind láttátok azt a számot? (általános igenlés)
[Mivel hiánycikké vált, 2002-ben jms e-mailben közzé tette ingyen a teljes szöveget, amelyet itt magyarul is el lehet olvasni.]
Arra kértek, hogy írjak valamit, mert Peter egy New York-i személy, és ki lenne alkalmasabb ennek a kezelésére, mint egy New York-i. És elsőre azt mondtam, hogy „egyszerűen... nem megy.” Tudom, hogy azok a szavak valahol ott vannak a szótárban; de hogy melyek azok és milyen sorrendbe rakjam őket, arról halvány lila gőzöm sem volt.
És épp a Jeremiah forgatásán voltam másnap, és épp egy levelet írtam nekik, hogy „Nem tudom megcsinálni.” …amikor azt gondoltam, hogy megpróbálom újra.
Egyszerűen leírtam. „Nincsenek szavak.” És jött a következő sor, majd a következő, és az azt követő. Az egész 45 perc alatt lett megírva. Nem fésültem át igazából, és általában nem is szoktam. Ami jó volt abban a kiadásban, hogy amint hallom, miniszterek és rabbik használták szertartásokon, valamint középiskolai tanárok vették a kezükbe a tanulókkal.
Hallottam egy tűzoltóról, aki azt mondta, „én ott voltam aznap, és az a könyv visszaadta azokat az érzéseket, amiken keresztül mentünk.” Azt is mondta, „Az emberek azt nem értik meg otthon, hogy nekünk ott cipőkre volt a legnagyobb szükségünk. Mert az izzó parázson kellett dolgoznunk és a lábbelijeink megolvadtak.” Istenem, micsoda metafora! És ami azt illeti, sikerült is kihoznom ezt valamilyen szinten abban a számban.
Amit tudtam, elmondtam. Nem tértem vissza hozzá többé, mert nem éreztem helyesnek. Úgyhogy ez nem befolyásolta az írást azon az egyen kívül, de volt egy alapvető hatása arra az egy alkalomra. Egyéb kérdés...

K (Jan): Lehet, hogy erre nem fogsz válaszolni, de akkor is megkérdezem. (JMS: úgy tesz, mintha mást akarna választani) Mi lett a „But in Purple, I'm Stunning”-val?

JMS: A karácsonyi időszakban fogja kiadni a Simon & Schuster (megj: A B5 idézetek könyve). Megkérdezted.

K: Akartál valaha meséken dolgozni?

JMS: Dolgoztam már meséken. Sokáig voltam animációs karakter. [ford: itt „élőholt” értelemben is szerepelhet] (nevetés) (közjáték)
Fura, hogy feltetted ezt a kérdést. Elkezdtem dolgozni a He-Man-en, a Real Ghostbusters-en, a She-ra-n és más sorozatokon [ezek múlt időben értendőek, régen dolgozott ezeken!]... néhány olyanon is, ami nem került be az önéletrajzomba. (nevetés)
A Warner Brothers Animation épp nemrég keresett meg valami más ügyében... erről épp most tárgyalunk. (valami)

K: Van ennek köze a Babylon 5-höz?

JMS: Ki tudja!? (nevetés) Ülj oda hozzájuk! (Janra és Aisling-ra mutat) Igen, hölgyem?

K: Mit mondanál most a tíz évvel ezelőtti önmagadnak? Mi az, amit most tudsz és szeretnéd, ha tíz évvel ezelőtt tudtad volna.

JMS: Mindent! (szünet a gondolkodáshoz) Akár azt is mondhatnám, hogy „Ne csináld meg a Babylon 5-öt”... (megrökönyödés hangjai)... mert majdnem megölt. Úgy értem, szó szerint, majdnem végzett velem. Volt egy szívproblémám a sorozat vége felé a vele járó stressztől. De ezen kívül... „Pihenj egy kicsit.” Ez volna a legfontosabb dolog, amit valaha mondtam, „Pihenj egy kicsit.” Nem voltam egy teljes hét vakáción '88 óta. (valami) Úgyhogy valószínűleg ezt mondanám.
Megmondom őszintén, nem szeretem magamat elemezni. Lenézem az önelemzést. Azt hiszem, túl elnéző dolog. Van egy nagyszerű színdarab, „The Last of the Marx Brothers”, amit Louis Phillips írt. Szerepelt benne Victor Bono, mind ismeritek Victor Bono-t? (helyeslés, visszaidézés) Nagy, nagy, nagy fickó, vagy 350 font súlyú. A függöny kinyílik a darab elején. A színteret teljesen kitölti egy ember hálószobája... kartondobozok, gyorskajás-papír maradványok, táskák, régi kólás flakonok, fánkos dobozok... ezek mind körbevesznek egy ágyat... kosz, ameddig csak a szem ellát. Ott az ágyban, egy szál szakadt pizsamában van Victor Bono, és kifelé néz ebből a rémálomból... azt mondja a közönségnek: „Tudom, hogy mit gondoltok... hullik a hajam.” (nevetés)
Ezt gondolom én az önméricskélésről.
Igen, uram.

K: Ha a Paramount felhívna téged és azt mondaná, hogy dolgozz a Star Treken, mit mondanál? (nevetés)

JMS: Nem fogod elhinni... Nem kommentálhatom ezt egyelőre. (hitetlenkedés) Ez azonban lehet, hogy semmit vagy még annyit sem jelent. Ez teljes egészében az Isten és az ügynököm kezében van.

Aisling: Beszélt neked valaki a múlt heti Enterprise-ról?

JMS: Hölgyem, abban az időben Önnek a házi feladatát kellett volna csinálnia.

Aisling: A címe „E Squared” volt, időutazással kapcsolatos volt, és volt egy Lorien nevű karakter benne.

JMS: Fred Allen egyszer azt monda, „Az utánzás a televíziózás legőszintébb formája”. (nevetés)
Egyéb kérdések… ki nem kérdezett még?

K: Tervezel valamit kezdeni a Crusade történettel?

JMS: Hmm... (a letörölt tábla felé mutat) Kérdések.

K: Van valami olyan projekted jelenleg, amiről beszélhetsz? (hatalmas nevetés)

JMS: Nos... a képregények. A könyvek (shared universe-Distant Worlds és az idézetes könyv)
hm... (Jan: DVD-k)

Oh! Igen, DVD-k. Nos, befejeztük a kommentárokat a kiadandó filmekhez. És jelenleg a Crusade DVD-ken dolgozunk. Csuklani kezdtünk tőlük...
Ja, és mellesleg, nagyon jól teljesítenek a DVD eladások. Úgy hallottam, hogy több mint 70 milliót kasszíroztak be csak az első három és fél szezonon. (taps)
Amikor azt kérdezték, meg akarom-e csinálni a Crusade kommentárokat, feltéve, ha az összeset sikerül (valami), azt mondtam, „Természetesen.” (erre ők) „Na, és miről akar beszélni?” JMS: „El fogom mondani, mi történt.” (hebegni kezdenek) „Mégis mit ért ez alatt?” JMS: „Az IGAZSÁGOT!” Az akarom, hogy megtudják az igazságot. Most vagyunk a negyedik (valamilyen) fázisban. „Mit akar maga??” „Az IGAZSÁGOT!” Lassan kifutunk az időből a DVD-ket tekintve. Azt mondtam „Nézzék, ha nem mondhatom el az igazságot, akkor inkább nem akarom támogatni a DVD-ket.”

K: Azt hiszem, ebből egy nagypofájú visszautasítás lesz.

JMS: Azt akarom, hogy a valódi igazság napvilágot lásson. Azzal a ténnyel együtt, hogy...
Összefutottam néhány fickóval, akik a TNT-nek dolgoztak kb. két évvel azután, hogy a Crusade megbukott. És azt mondták, „Ismered te egyáltalán a teljes történetet?” JMS: „Miféle teljes történetet?” TNT-s fiúk: „Megtudtuk. Végeztünk egy kutatást az öt éves nézettségünkre. Ez azután történt, hogy a Crusade elindult. És úgy találtuk, hogy a B5 közönsége csak a B5-ért jött, utána pedig elment. A TNT átlagos közönségét pedig nem kötötte le a műsor, ide-oda kapcsolgattak. A B5 nem adott hozzá az alap látogatottságunkhoz.”
Úgyhogy... úgy döntöttek, hogy ezért kihúzzák a dugót a Crusade-ből, és a pénzt egy másik sorozat megvásárlására használják fel. De nem mondhatták ezt, mert akkor megszegték volna a WB-szel kötött szerződést. Úgyhogy el kellett lehetetleníteniük a munkánkat, hogy aztán azt mondhassák, „Nem azt a sorozatot kapjuk, amit akarunk, a tanácsainkat nem fogadják meg, tehát nem vagyunk felelősek, megszüntetjük a műsort, ez innentől már a ti bajotok, WB., foglalkozzatok vele ti.” Ezért volt minden „tanács” olyan túlzó és erőszakos. Ha mindent megadtam volna nekik, amit akarnak, akkor is kihúzták volna azt a dugót. Egyszerűen azt akarták, hogy vége legyen. Igen, azt akarom, hogy ez kitudódjon. (Közönség: Erről majd mi gondoskodunk) A DVD-ken. Mind hallottátok azokat a javaslatokat? (beleegyezés, kérések, hogy JMS mondja el csakazértis) Rendben van. Kérdések. [a Crusade-del kapcsolatos
TNT javaslatokról itt olvashattok]

K: A Power That Be-től eltekintve, mennyi ideig akarod még A Csodálatos Pókembert írni a Marvelnél?

JMS: Egészen addig, ameddig hajlandóak elviselni engem. Élvezem írni azt a képregényt. Lesz egy pont, amikor majd kicsit el fogom veszteni a kreativitásomat, mert ha sokáig csinálod, a dolgok előbb-utóbb elkezdenek áthullani a szitán. Azt remélem, hogy eljutok addig a pontig. De valójában azt hiszem, hogy olyan kettő-három-négy évig fogom csinálni, a szünetektől függ. Szeretem. Ikonikus karakter. Elég jól sikerült az őt körülvevő dolgokat elkülönítenem. Most az a dolgom, hogy újra bemutassam a támogatóit és kifejlesszem azokat a karaktereket, amik egy sokkal kerekebb világot teremtenek majd a számára. Egy picit talán eldobtam a labdát a középiskolai oktatás irányába is.

K (Joe Nazzaro): Egy nagyon érdekes dolgot vetettél fel; a sok nagyszerű dolog közül, amit ma itt az emberek a Supreme Powerrel kapcsolatban mondtak az volt, hogy a Supreme Power abból áll, hogy gyakorlatilag fogtad az ikonikus karaktereket, a Superman, a Batman képeit és gyakorlatilag fejjel lefelé fordítottad őket. Kíváncsi vagyok, mi késztetett arra, hogy megírd a könyvet, ha azt nézzük, amit az egész életünkben ismert archeotípusokkal kapcsolatos kérdéseinkre mondtál.

JMS: Azért kezdtem el a könyvet, mert szeretek (valami) dolgozni a csapaton.
Lehetővé tette, hogy fogjam azokat az ikonokat és modern stílusban újra interpretáljam őket. Szerettem volna egy nagyon moziszerű stílusban megoldani. Az egyik módja ennek, hogy soha nem szabad belső monológba kezdeni.
Ahogy a Pókembert olvasod észreveszed, hogy minden karakter használ belső hangokat, gondolatokat és feliratokat. A Supreme Power sehol nem tartalmaz egy belső monológ-szerű feliratot sem. Bizonyos távolságban tart a karakterektől.
Annyit csinál, hogy ominózussá teszi őket a távolság segítségével. Sosem lehetsz benne igazán biztos, hogy Mark Milton mire gondol, mi jár valójában a fejében. És ha egy ilyen nagyhatalmú fickónak nem lehet pontosan tudni, hogy mik a tervei, az jó móka.
Azért adtam neki a Supreme Power nevet Squadron Supreme helyett, hogy feltegyem a kérdést, „Ha a hatalom megront, és az abszolút hatalom abszolút megront, akkor mit tesz a legfelsőbb hatalom [Supreme Power]?” Az Istenéhez hasonló hatalom mit tesz velünk és hová juttat minket? Szóval, itt esély van nagy kérdéseket feltenni, és én szeretem a nagy kérdéseket. Más kérdések?

K: Mit gondolsz a Pókember mozifilmjéről, és hogyan befolyásolta hozzáállásodat a film a képregény tekintetében?

JMS: Valójában semennyire, mert a képregény természetesen jóval azelőtt jelen volt, hogy a film kijött, akkorra már öt kiadás volt a hátam mögött.
A Marvel sosem kért olyat, hogy próbáljak meg felzárkózni a filmhez, amiért egy jó pont jár nekik.
Úgy gondolom, a film Peternek egy kielégítő reprezentálása volt, jó volt a történet is, és szerintem kiválóan meg lett csinálva. Úgyhogy igazából nem hatott a képregényre.

K: És mi a helyzet a második filmmel?

JMS: Nem láttam.

K: Úgy értem, itt ez a két film, igazából nincsenek hatással arra, hogy hogyan írod a képregényt, nem mondják neked...

JMS: A Marvel eddig... békén hagynak. Nem mondják, hogy „zárkózz fel a filmhez”, nem mondanak semmit sem. Beadom a szkriptjeimet, hozzájuk sem nyúlnak, nem írják őket át, levágják a csekkjeimet (nevetés) és én... jól megfizetnek érte. Amikor a csekkjeimet vagdossák a Marvelnél, valószínűleg olyankor nagyon rossz lehet a világítás (nevetés).
Úgyhogy nem, nem szándékozom beleszövődni semmibe a filmekkel kapcsolatban.
Igen, tessék, ott...

K: Volt egy vitánk egy barátommal erről az egészről a To Live and Die in Starlight-ban [Legend of the Rangers B5 tévéfilm] arról, hogy azt a „fehér kezet” te találtad-e ki, benne volt-e az időrendben, amikor elkezdted a B5-öt? Én azt mondtam: „Mindent eltervezett, biztosan ő volt.” Úgyhogy habár itt van ez a hivatkozás a „fehér kézre”, ők végig ott voltak, vagy írás közben találtad ki?

JMS: Volt egy csoport, amit én (valami) és úgy gondoltam, még egy (valami) Tolkienre nem árthat túl sokat. Jópár olyan csoport van, akikről még nem is hallottatok, mert nem volt időm arra, hogy eljussak hozzájuk.
[valószínűleg karaktercsoportra utal, akiket még nem tudott megjelentetni projektjeiben]

K: Pókember film? Megkért valaki arra, hogy írj bele szkriptet, vagy nem beszélhetsz erről...?

JMS: Nem, nem kértek fel rá, és nem is igazán hiszem, hogy megtettem volna. Ez egy hatalmas, ütős film, vannak prominens filmesek, akik erről híresek.
Amint azt elég későn meg is tapasztaltam, TV-s írók nem nagyon írhatnak bele filmekbe. Van ezzel kapcsolatban egy stigmaszerű jelenség, azt hiszem. Ezért nem kértek arra, hogy írjak bele bármit. (valami)

K: Ha minden zavaró tényező nélkül megtehetnéd, akkor mi lenne a következő projekt, amibe belevágnál?

JSM: Superman film. (lelkes hangok) Adjatok egy karaktert. Gatyába rázom. (nevetés, taps)

K: (valamit Dukhatról mond, de nem lehet érteni) [ford: amennyire a válaszból érteni, talán arra kíváncsi, hogy Dukhat is olyan gyakran beszél-e a gondolataiban mostanság is, mint mondjuk Londo]

JMS: Dukhat? Nem, ő egy alapvetően csendes srác, úgyhogy nem beszél túl sokat.
A többiek azért vannak ott olyan sokat, mert hat évig legnagyobb részt velük éltem a bevezető és a Crusade, és minden más közt.
Ha valakivel elidőzöl, feleségül veszed vagy vele élsz hat évig, akkor az illető leléphet, de a hangok attól még ott maradnak a falakban.
És ez a (valami) ezekkel a karakterekkel. Ezért sosem okoz gondot leírni őket, mert mindig ott vannak. Csak kinyitod az ajtót, tudod, bekapcsolod újra a hangszórókat. Igen...

K: Az összes eddigi leállított projekted közül melyiket akarnád újra elindítani először?

JMS: Csak pár volt eddig. (nevetés) Meg akar sérteni!
Nos... Crusade. Ez magától értetődő, hiszen azt félbevágták... a bölcsőjében lőtték le, cseppet sem fair eszközökkel, és ez mélyen megsért. Úgyhogy ezt a hibát helyre fogom hozni így, vagy úgy. Igen...

K: Van valami terved a Rangers-szel [Legend of the Rangers] kapcsolatban?

JMS: Rangers? Nem, jelenleg nincs, nem. (a kérdő csalódott) Nem azt mondom, hogy nem fogok vele foglalkozni. Van (valami).
[ford: talán azt akarja mondani, hogy esély az van rá]

K: Beszéltél Rod Serlingről. Mely más írókat csodálsz még?

JMS: A barátom Harlan Ellison. Ray Bradbury korai munkái. Neil Gaiman, aki egyenesen észbontó. Sokan mások még, akik mind túlontúl (valami).
Sokan voltak az életemre hatással, nagy (valami) volt az életem.
Egész életemben Harlan Ellison fan voltam, és most ő a legjobb cimborám. Rod Serling rajongó is voltam és most poszthumusz dolgozhatok vele.
Érdekes dolog ez. Van valaki, aki érdekel, mint író, és végül vele dolgozom.

[Jegyzet vége]

Teljes, vágatlan jegyzet

Képek, videók az eseményről


Lejegyezte: Jan Schroeder
Fordította: Peres Levente (Sheridan)

 

shopify visitor statistics