Valen Feljegyzései

 

JMS válaszok archívuma az Usenet, Genie, CIS Babylon 5 fórumaiból.

 

 

Archiválás kezdete: 1994. szeptember 25.: ftp://ftp.midwinter.com/pub/Babylon-5/b5_jms_answers.txt  

4. rész Vegyes

K: Mit kezdenek a „hang az űrben” problémával?

V: Csak hogy tudjátok… és ne piszkáljatok vele később… Az utóbbi napokban több időt töltöttem a hangos embereinkkel a hang-az-űrben téma megbeszélésével, mint amennyire gondolni *akarok*. Szó szerint ÓRÁKAT töltöttünk összezárva a különböző lehetőségek, középutak, szélsőségek és néhány eleve elvetélt ötlet megtárgyalásával. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mit fogunk csinálni, de higgyétek el, rendkívül alaposan megvizsgáltuk az ügyet (és az elmeállapotomat). Pillanatnyilag itt tartunk: az utolsó keverésnél mindegyik átbeszélt és elérhető lehetőséget kipróbáljuk. Azt fogjuk használni, amelyik kombináció a legjobban bejön. De amíg oda nem érünk, nem fogjuk tudni, mi az.

Ma meghallgattam a Lélekvadász (Soul Hunter) zenéjét Christopher Franke-nél, és zseniális. Nagyon nehéz leírni… nem rock, de agresszív és erőteljes, és egyáltalán nem hangzik művinek. Azt hiszem, lehet, hogy meg is oldotta nekünk a hang az űrben-kérdés nagy részét. [Franke] Kipróbált pár dolgot, amit megbeszéltünk, és remekül működik. Úgyhogy lehet, hogy ez az a megoldás, amit kerestünk. (De az első embert, aki megemlíti nekem, hogy az űrben nincs zenekar, nagyon orrbavágom.)

Úgy találtuk, hogy a legjobb, ha elsősorban zenét játszunk az űrbeli akció/hang alapnak, és nagyon halvány tónusokat keverünk rá – leggyakrabban nem teljesen hangeffektusokat, hanem inkább hangjelzéseket, amelyek egy bizonyos effektusra utalnak.

 

K: 30 (tv-re jellemző) vagy 24 (mozira jellemző) képkocka per másodperccel veszik fel a sorozatot?

V: A bevezetőfilmet (és minden ezután következőt is) 30-cal forgattuk. Erre emlékszem, mert valaki morgolódott a pluszköltség miatt.

Nos, befejeztük a főcímünk véglegesítését és megcsináltuk a (gyakorlati) szerkesztést, és most be fogjuk vinni a programba és elkezdjük összerakni az epizódokat. Úgy döntöttünk, hogy azért, hogy hangsúlyozzuk a sorozat mozis aspektusait, amelyek a televíziós sci-fit mozifilm-szerűen kezelik… hogy a főcímet szélesvásznú képpel csináljuk meg.

Igen, a főcím a hagyományos tévéken szélesvásznúként fog megjelenni… a 16:9-es arányokkal forgatott anyagot fogjuk éppen csak annyira lekicsinyíteni, hogy ráférjen a képernyőre, úgyhogy alul és fölül ugyanúgy lesz fekete csík a képernyőn, ahogy pl. a TNT-n szokott lenni, amikor az eredeti képarányokkal vetítik a filmeket. És terveztünk néhány CGI-t is ebben a formátumban. (A sorozat felhasznált anyagainál majd össze tudjátok hasonlítani az adás rendes képarányait a főcímben szereplővel. Más szavakkal: az Álomparlamentben (Parliament of Dreams) van egy jelenet egy minbari társaságról. Normál képarányokkal, a sorozatban egyféleképp fogjátok látni. Ennek egy részét bevágtuk a főcímbe, ahol a teljes képet használtuk, és ott látni fogjátok a jobb és bal széleket is, amiket a standard tv-képarányok miatt le szoktak vágni.)

Ahogy pár napja megtudtam, a Quinn doktornővel (Dr. Quinn Medicine Woman) is ugyanezt csinálják, úgyhogy ott megnézhetitek. Nagyon jól eléri, hogy a főcímnek igazi mozi-feelingje legyen.

Nem videószalagra forgatunk, úgyhogy ez egy elég vitatható kérdés. Filmre forgatunk, amit *nagyon* könnyen át lehet alakítani HDTV-s minőségűvé. A képpontsűrűség beállítása attól függ, mivé alakítjuk a filmet. Mi normál felbontású videóvá alakítjuk; amikor a HDTV tömegfelhasználásig jut, újra feldolgozzuk a filmet és ilyen szinten visszük át videóra.

16:9 képarányban forgatunk, és később vágjuk le normál TV-képarányra a sugárzáshoz. Amikor a, idővel kijönnek a DVD-k és b, a HDTV jobban elterjed, a teljes szélesvásznú változatot is elérhetővé tesszük.

 

K: Miért nem egyszerűen szélesvásznú arányokkal sugározzák az epizódokat?

V: Mivel a legtöbb háztartásban a TV-képernyő viszonylag kicsi, nem, ebben az időben nem lenne igazságos vagy tanácsos szélesvásznú arányokkal adni az epizódokat.

 

K: Hogy néznének ki a B5-ös CGI-ok a vásznon?

V: A filmek azért bonyolultak, mert azt a felbontást megcsinálni, ami a vásznon is kiállna egy alaposabb vizsgálatot, iszonyatosan nehéz. De ez meg fog változni idővel.

 

K: Abban a sorrendben gyártják az epizódokat, ahogy leadják őket?

V: A gyártási sorrendet csak a gyártási szükségletek határozzák meg, nem a történet. Egyedül az első vetítési időpont számít.

Az, hogy egy epizódban mennyi szöveget kell utószinkronizálni, attól függ, hogy a szöveg tisztán hallatszott-e a mikrofonban, hogy volt-e kamerán kívüli zaj, és még sok más tényezőtől. Van, amikor szinte semennyit nem kell, van, amikor rengeteget.

 

K: Van rá esély, hogy lesznek fekete-fehér képsorok?

V: Igazság szerint ebben a szezonban nagyon közel voltunk ahhoz, hogy egy fekete-fehér részletet csináljunk, és lehet, hogy a következőben fogunk is.

 

K: Hogy sikerül a B5 költségvetését ennyire alacsonyan tartani a többi sorozatéhoz képest?

V: Ebben az egész „kevesebbe kerül=nincs olyan jó” kérdésben az a 120-nál több televíziós epizód alatt megszerzett tudás dühít, hogy bármelyik sorozat költségvetésének 30 *vagy több* százalékát elpazarolják. Ez abból fakad, hogy a forgatókönyvet csak 3-4 nappal a forgatás megkezdése előtt kapják meg, és mindenki 24 órán keresztül dolgozik, két- és háromszorosan túlórázik az EFX-eken, jelmezeken, díszleteken, mindenen. Úgyhogy a dolgok, amik rendesen kb. 150.000 dollárba kerülnek, végül 300.000 vagy több dollárt visznek el.

A B5-nél általában 3-5 forgatókönyvvel járunk önmagunk előtt bármelyik pillanatban. A rendező és a stáb *hetekkel* a forgatás előtt megkapja a forgatókönyvét. Sőt, még ennél is korábban, mert én tudom, hogy mi áll előttünk az egész szezonban, és szó szerint *hónapokkal* előre tudok figyelmeztetni valakit egy nagy EFX-re vagy díszletre, amire szükség lesz. Ennek eredményeképp azokra a dolgokra, amik rendesen 150.000 dollárba kerülnek, pontosan annyit is költünk, vagy még sikerül *spórolnunk* is egy kicsit.

A gyártás nagy része egyszerűen felelőtlenül zajlik. Az, hogy a sajtó lehúz minket azért, mert felelősségteljesen viselkedünk, olyasvalami, amit egyszerűen nem tudok ép ésszel felfogni.

Abban, ahogy a sorozatot csináljuk, az az egyik jó dolog, hogy nem kell egy epizódon belül előkészítenünk egy poént, hanem *hetekkel* előre is megtehetjük, ha a csattanó önmagában is működik, de ha az előző epizódot is láttad, többet értesz bele.

A Babylon 5 ötlete 1986-ban született; a bevezetőfilm forgatókönyvét (ami többé-kevésbé ugyanaz, amit leforgattunk) 1987-ben írtam meg. Szintén 1987-ben illusztrációkat rendeltünk hozzá, és a hálózatoknál és stúdióknál házaltunk velük. A teljes projektet – illusztrációkat, forgatókönyvet, sorozatbibliát, leírásokat és mintatörténeteket – több helyre is elküldtük, köztük 1989-ben a Paramount-hoz is.

A Babylon 5 első vázlatai és jegyzetei 1976-ig nyúlnak vissza, bár az első forgatókönyvet csak 1977/78-ban fejeztem be.

 

Hogy pontosan mit is csinálok? Amellett, hogy megírom a saját forgatókönyveimet, más íróknak is kiadok történeteket, és kiválasztom azokat az írókat, akikkel együtt dolgozunk. (Mivel a Babylon 5 egy átfogó történethez kötődik, sok szabadúszó forgatókönyv kiadott anyagra épül.) Ezenkívül a gyártás minden egyes folyamatában részt veszek: a stúdió kommentárjait leszámítva (ezekből nincs valami sok, a legutóbbi projektünkre egyet sem kaptunk, szerencsére békén hagynak minket) a sorozat minden aspektusában Dougé és az enyém az utolsó szó. (Általában Doug inkább az üzletember és szerződéskötő, és a legtöbb kreatív munkát rám hagyja.) Közreműködök a szereposztásban, együtt dolgozom a művészeti rendezőkkel a grafikákon, felülbírálom és utasításokkal látom el a díszlettervezőket, jelmezeseket, kellékeseket, számítógépes grafikusokat, a vizuális effektusos csapatot, minden egyes osztályt. Enyém az utolsó szó a szerkesztésben, a zenében, a hangeffektusokban, amit csak mondtok.

 

K: Milyen viszonyban állsz Doug Netterrel a sorozatban?

V: Ami Dougot illeti, velem egy rangban vesz részt a projektben. Doug azóta dolgozik ebben az üzletágban, amióta az üzletág *létezik*, annak idején az MGM vezetője volt. Ő volt a producerem a Powerben, és egy megállapodást kötöttünk: soha nem fog beleszólni a sorozat kreatív részébe. Ezt az ígéretet be is tartotta. Ha túl hosszú vagy rövid lett, vagy volt egy effektus, az egy dolog volt, de a kreatív ügyekben békén hagyott. „Én nem vagyok író, az a te dolgod” mondta. Nagyon kevés olyan ember van, akik egyenesen beszélnek, és Doug az egyik. Úgyhogy amikor megalkottam a B5-öt, mindazok közül, akikkel összeállhattam, Doug volt a lista tetején. Ő csinálja az üzleti ügyek nagy részét, én meg a kreatívakat. (Ez nem teljesen igaz; nekem is bele kell néznem az üzleti dolgok egy részébe, és neki is bele kell szólnia a kreatívakba, de általában ez a felosztás.)

Gyakran bukkan fel a neve a filmszakmáról szóló könyvekben, és az egyik ilyen könyv elmagyarázza, hogy amikor az MGM-nél dolgozott, Rattlesnake, Csörgőkígyó volt a beceneve; innen jön a Rattlesnake Productions.

 

K: Mennyi egy B5 epizód költségvetése?

V: A költségvetés részletei titkosak… De ha veszed a DS9 költségvetését és megfelezed, még mindig jóval többed lesz, mint amennyiből mi dolgozunk.

Ez megint csak a nagy terv része… ha be tudjuk bizonyítani, hogy a nem sci-fi sorozatok költségvetéséhez hasonló összegből is lehet minőségi sci-fit csinálni, az több jövőbeli sorozat előtt is kinyitja a kaput.

És igen, a televíziózásban általában az executive produceré az utolsó vágás, míg a mozifilmeknél sokszor a rendezőé (vagy néha a stúdióé).

Azt hiszem, a legfőbb oka, hogy a Babylon 5 annyira jó, amennyire, az, hogy hagytak minket a saját módszerünkkel dolgozni, és a stúdió/hálózat nem nagyon szólt bele. Az a nap, amikor egy stúdió elkezd belepiszkálni egy sorozatba, a sorozat halálának napja.

Előszó: ahogy már korábban is elmondtam, mivel egyetlen stúdió sem volt elég nagy a céljainkhoz (jelenleg 20 állandó díszletünk és 57 szétszedhető díszletünk van, némelyikük 36 méter széles, vagy még nagyobb, átvettünk egy ipari területet, ami durván akkora, mint Litvánia, és felépítettünk három hangszigetelt hangosszínpadot, jelmezosztályt, építési területet, szinkronstúdiót, kellékraktárakat, mindent. Amolyan Lucas Ranch-szerűség, ahol minden egy fedél alatt van.

Jónéhány sorozat vett és alakított át ilyen területeket, hogy ott forgassanak, de büszkén kijelenthetem, hogy ez az *első* átalakítás, amit a város (értsd: Hollywood – a ford.) hivatalosan és véglegesen működő stúdióként ismer el. Vagy tíz éve ez az *első* új stúdió. Nincs hozzá hasonló, hacsak nem akarunk egy nagy stúdió forgatási területére menni. (És ennek megvan az az előnye, hogy nincs a területen, közel mindenkihez, aki betévedhet a díszletekre és, hmm, mondjuk utasításokat kezdhet osztogatni. Azzal, hogy egy kicsit arrébb vagyunk, át kéne autózniuk, és nem éri meg nekik a fáradozást.)

Aha!  Kezdem érteni. Sajnos az én irodáim sem a Warner területén vannak; teljesen és egészében máshol vagyunk. Legközelebb nézz el egy kicsit északra a Universal Fekete Tornya mellett és integess, látni foglak.

Valóban, a központi folyosó vége egy festmény volt. És mindig is utáltam. Úgyhogy a szünet alatt *építettünk* még négy és fél métert a folyosó végéhez, ami fölfelé megy, úgyhogy most már egészen valódi, és tehetünk oda dolgokat. Így már sokkal jobb.

 

A minap járt itt egy riporter, és megkérdezte, nem zavar-e az, hogy a többi sorozatra pazarolják az összes tintát… azt hiszem, ez alatt a TNG-t és a DS9-t és a SeaQuestet értette… és azt hiszem, a válaszomban minden benne volt. Olyan ez, mint a Rocky film. Hadd beszéljen a sajtó mindenki másról, csinálják ők a nagy, látványos dolgokat, lobogtassanak nagy költségvetéseket… Mi csak itt fogunk állni a hentesboltban, és puszta kézzel klopfolni a hússzeleteket…

 

Szeretnék rámutatni arra, hogy a Warner/PTEN nincs benne a műsor-üzletágban. Nem része a rendes PR stratégiájuknak. Az egyetlen ok, amiért egyáltalán megcsinálták – a B5 számítógépes reklámot -, az itteni és másutti internetes támogatottság felismerése. Külsősöket kellett felbérelniük hozzá, és mivel ez (még) nem egy bizonyítottan bevált módszer, csak ennyit tudtak beleölni. Nem, nem mindegyik területet használják ki; ez idővel kétségtelenül meg fog változni. De ezt általában EGYÁLTALÁN nem csinálják. Szeretném visszafogni egy kicsit a beszélgetést ezzel a ténnyel.

 

K: Mit szeretne, milyen hatással legyen a sorozat a nézőkre?

V: A minap egy riporter megkérdezte, mit akarok elérni a B5-tel… és eszembe jutott az a reklám, amiben a néző a tv-vel szembeni falhoz tapad… és ez találónak tűnt. Nem akarom, hogy a nézők megnézzék a sorozatot, és utána azt mondják: „Hát, szép mese volt.” Ennél több kell.

És bár nyilvánvalóan vannak olyan epizódjaink, amelyek egy kicsivel lassabbak, kevésbé áthatóak, mert szükségünk van a változatosságra, időt kell hagynunk a karakter-történetekre… vannak epizódok, mint pl. A múlt kísértetei (And the Sky Full of Stars), amik egyszerűen *nagyon* erősen fejbeverik a nézőt egy baseball-ütővel, és azt mondják: „HÉ! FIGYELJ! NEM VICCELÜNK!”

Ne ejts foglyokat…

 

Re: műholdas adások… az egyik érdekes történet, amit az utóbbi időben hallottam, az, hogy a B5 műholdas adásai *nagyon* népszerűek… Irakban és Iránban, két olyan helyen, ahol valamilyen formában az ősi Babilon öröksége él. Úgy tűnik, az, hogy egy nyugati olyan sorozatot helyezett az emlékezetükben őrzött Babilonba, ami nem NEGATÍV, hanem pozitív beállítottságú, mindkét országot kellemesen meglepte.

Fordította: Niko

 

shopify visitor statistics