A Pszi Hadtest (vagy Szolgálat) története

A történelem során a telepatákat mindig hazudozóknak, vagy őrülteknek tekintették, egészen 2081-ig, amikor először ismerték fel az emberi populáción belüli pszionikus képességeket. Az első 80 évben számos rendszabályozó ügynökséget állítottak fel, hogy kézben tartsák ezt az új kisebbséget. Ezek az első ügynökségek vegyes eredményeket értek el, így 2161-ben Robinson, a Földi Szövetség Elnöke engedélyt adott a Pszi Hadtest létrehozására, amely a már létező ügynökségek egyesítése volt. Célja nem csak a közönséges emberek magánéletének védelme volt, hanem hogy segítse a telepatákat adottságaik fejlesztésében. Sajnos a telepaták továbbra is diszkrimináció alá estek, mivel kötelező volt kesztyűt hordaniuk (a magánélet védelme miatt), és a Pszi Hadtest megkülönböztető jelvényét is viselniük kellett. Ezenkívül nem tölthettek be magas közhivatali pozíciókat, de a politikai jelöltek jóváhagyásában sem vehettek részt. A Pszi Hadtest szabályainak értelmében minden telepatának tilos az engedély nélküli szkennelés.

A Földerő a telepatákat "kölcsönvétel" alapon, vagy különleges szolgálatként alkalmazza, nem pedig saját belső katonai egységei részeként. Valójában telepaták nem csatlakozhatnak a Földerőhoz.

A törvény a telepatákat kötelezi, hogy belépjenek a Pszi Hadtesthez, a közönségeseket pedig a telepaták átadására ösztönzi. A felfedezett telepatáknak három választásuk van: csatlakoznak a Hadtesthez, börtönbe vonulnak (a Kutatás és Fejlesztés által működtetett koncentrációs táborhoz hasonló létesítményekbe), vagy a képességeiket csökkentő drogok hatása alatt - mint "alvók" - élik a közönségesek életét.

A telepatákat már megérkezésük napján finom tudatalatti programozással a hierarchikus szervezet részévé teszik. Bár ez elég erősen biztosítja a Hadtesthez való lojalitást, nem szünteti meg a szabad akaratot. Azokat, akik szembeszállnak feletteseikkel, elfogják és semlegesítik a Hadtest legerősebb ügynökei, a Pszi Zsaruk. A Hadtest sok tagja vall egyfajta "homo superior" hozzáállást, különösen a hiererchián belül, amely bátorítja a nézetet, hogy a "világiak" az élet alacsonyabbrendű formáját képviselik. A Hadtest felső vezetői barmokként tekintenek alacsonyabb beosztású tagjaikra: titkos akciókban használják őket, és akaratuk szerint kell házasodniuk (az erre nem hajlandó nőket megerőszakolják, vagy mesterségesen termékenyítik meg) egy tenyésztési program keretében, amelynek célja erőssebb telepaták létrehozása. Ez még a Hadtest néhány vezető tudósa szerint sem egészséges genetekai szempontból. Az agykémiai kísérletezés szintén fontos helyen áll. Mindezidáig egyetlen stabil empatát sikerült létrehozni (eltekintve a tízegynéhány természetes példánytól). A P12 határ túllépését célzó kísérleteket titkosították. Az eredeti cél, a telepaták segítése, mostanra feledésbe merült: a Pszi Hadtest egy erős csoport a Szövetségen belül, amely zsarolások és kibúvók útján próbál hatalomhoz és gazdagsághoz jutni.

A Földi Szövetség polgárainak kötelessége biztosítani, hogy minden telepata - legyen az bármely életkorú - nyilvántartásba kerüljön a Hadtestnél. A telepátia általában a pubertáskor környékén fejlődik ki, de ez korai gyermekkorban is megtörténhet. A tesztközpontok mindenütt megtalálhatók a Földön. Sok esetben a rettegő szülők kénytelenek otthagyni telepatikus gyermekeiket a tesztközpontokban, akiket azután a Hadtest nevel tovább. A Hadtestnek nem tartozik a módszerei közé, hogy szülők után kutasson: a központok mellett mobil egységekkel is rendelkezik, amelyek iskoláról iskolára járva tesztelik a tanulók pszi-képességeit.

Azokat a ritka egyéneket, akik P12 besorolást nyernek, speciális kiképzőközpontba viszik, ahol elsőrendű oktatásban részesülnek. Minden Pszi Zsarut kiképeznek a leggyorsabb katonai eszközökre, hogy képesek legyenek egymagukban is végrehajtani egy feladatot, ha szükséges. Bár a P12-k mindenből a legjobbat kapják, mindenkor tökéletes lojalitással tartoznak a Hadtest iránt.

A Pszi Hadtest egy titkos kiképző-kutató központot tart fenn a Marson, a Syria Planumon.

Fordította: Motyó Forrás: PsiCorps Central Database